Magyarverés Budapesten- A rendőrség málé tétlensége!

Egy amerikai állampolgár, aki az egyik legnagyobb amerikai cég megbecsült alkalmazottja, szokott hét végi sporttúrájára indult.

Óbudáról Szentendre felé,  2008.június 1-jén kerékpározott  kedvenc útvonalán, az erre a célra kijelölt úton.

Békésen hajtott, amikor egyszer csak egy szürke motoros, tetovált karú fiatalember ráhúzott, egészen közel kerülve hozzá több alkalommal megcentizte s járművéből ontotta az egészségtelen kipufogógázt. Ezt tapasztalva az egyébként magyar származású  fiatalember rászólt, ne itt motorozzon, hanem menjen másfelé.

Ekkor leállította a motort s futott a kerékpáros után , közben iszonyatos szitkokat szórva ( nem azért ültem nyolc évet, hogy egy csicska  itt pofázzon nekem ), fenyegető kijelentések közepette utolérte a menekülő magyar-amerikait.

Hatalmasat rúgott bele, a feldöntötte  kerékpárján menekülő  férfit, aki az út menti árokba borult.

Súlyos horzsolásos sérüléseket szenvedett.

Rettenetes fájdalmaiból fel sem eszmélt, s védekezésképtelen állapotban, az árokban heverve, máris hatalmas  ütést kapott az arcára-orrára, talán többet is. Erre már nem emlékszik. Arra sem, hogyan lyukadt ki a gumija, lett nyolcas első kerekében, miként vált használhatatlanná a kerékpár

Megvárta, míg eltűnik támadója s elindult a bányató felé, hogy lemossa az orrából ömlő vért.

Erre a tetovált vállú szőkés, börtönviselt motoros ismét előkerült azt kiabálta: ez még csak a kezdet volt, most jön az igazi verés! (Fenyegetés!)

Egy jóindulatú cigány család bíztatta, hívja a rendőrséget, látván a veréstől megrendült, szédelgő, vérző embert.

Fel is hívta a Szentendrei Városi Rendőrkapitányságot.

Közölte, megtámadták, erősen vérzik. Segítsenek.

Az ügyeletes erre azt felelte, menjen be a szentendrei Dózsa György úti kapitányságra. (Körülbelül öt kilométert.) Végül Édesanyját elérte, aki autóval bevitte a békásmegyeri rendőrőrsre, ahol mentőt hívtak, amellyel beszállították a Szent János Kórházba, látleletért, ellátásért.  Utána vissza a BRFK III. kerületi Rendőrkapitányságra, ahol felvették a jegyzőkönyvet. Arca, orra még másfél napig erősen vérzett.

A szentendrei ügyeletes tiszt ilyen állapotban akarta meggyalogoltatni, de nem ez a lényeg.

A támadó, mivel nem szállt ki a helyszínre a járőr, természetesen eltűnt. Ezzel a felelőtlen viselkedésével egyrészt nem segített a bajba jutott amerikai-magyaron, másrészt futni hagyta a támadót.  

A szemkilövésekben, ujjkitörésben, leteperésekben, sün fedezetében kíméletlenül és brutálisan verő, szép szőke lányok haját tövestül kitépő, azonnal ütő- rúgó, lövő, kardlapozó, meztelenül guggoltató-megalázó akcióival lejáratódott, bocsánatot azóta sem, soha nem kérő, társadalmi elismertségében mérhetetlen veszteségeket kivívó rendőrség, amely mellesleg még viselni merészeli a „Szolgálunk és védünk” megtévesztő szlogent, ismét önmagát járatta le: a jegyzőkönyv felvétele után semmiféle intézkedést nem tett!

Az esetről, a magyarországi közbiztonsági helyzetről, természetesen értesítettük az USA konzulátusát is.

Várjuk a reagálást.

 A cikkíró pedig immár- mint hasonló történetek megírása után megszokott módon - a Budapesti Nyomozó Ügyészségre való beidézését.

Aki mellesleg az Édesapa!

Aki úgy gondolta, megtöri a rendőrség málé hallgatásának a csöndjét.