Developers of Autodesk Lustre Color Grading Software Receive Academy Award^®

Scientific and Engineering Academy Award^® Recognizes Software's Significant Contributions to Film Industry

SAN RAFAEL, Calif.--(BUSINESS WIRE)--Autodesk, Inc. (NASDAQ:ADSK), congratulates the original developers of Autodesk Lustresoftware for being honored with an Academy Award^®. On February 20, 2010, Mark Jaszberenyi and software engineers Gyula Priskin and Tamas Perlaki received the award for design and development of Lustre software for digital color grading for film and television. This marks the fifth time that a technology development from Autodesk is recognized and honored by the Academy of Motion Picture Arts and Sciences.*

"These are the innovative geniuses behind the earliest versions of Lustre. Today, Autodesk Lustre software is a key component of Autodesk's Digital Entertainment Creation solutions. Customers around the world count on Lustre when realizing their creative visions, even in stereoscopic 3D."

Scientific and Engineering Awards from the Academy of Motion Picture Arts and Sciences recognize achievements producing a significant influence on the advancement of the motion picture industry. Lustre helps enhance creative look development, while providing artists with greater control over final color and lighting effects in film and television projects. Lustre has helped shape the look and feel of hundreds of films, including "The Curious Case of Benjamin Button," "Monsters vs. Aliens," "The Da Vinci Code," and "Pirates of the Caribbean: Curse of the Black Pearl."

"Autodesk congratulates Mark Jaszberenyi, Gyula Priskin and Tamas Perlaki on their much-deserved Academy Award," said Stig Gruman, vice president, Autodesk Digital Entertainment Group. "These are the innovative geniuses behind the earliest versions of Lustre. Today, Autodesk Lustre software is a key component of Autodesk's Digital Entertainment Creation solutions. Customers around the world count on Lustre when realizing their creative visions, even in stereoscopic 3D."

"Bringing Lustre to market was a team effort," said Jaszberenyi. "Autodesk was instrumental in marketing and distributing Lustre, ensuring that the software tool was made available to many world-leading colorists. Autodesk has continued to innovate and support Lustre, making it the successful and widely used product it is today." Jaszberenyi left Autodesk in 2007 to restart Colorfront, a digital intermediate and post-production company in Budapest.

*In addition to Lustre, the following Autodesk technology has been recognized by the Academy of Motion Picture Arts and Sciences:

• In 2007, Duncan Brinsmead, Jos Stam, Julia Pakalns and Martin Werner received a Scientific and Technical Award for Maya fluid effects technology.
• In 2005, Jos Stam, principal scientist at Autodesk, along with Ed Catmull and Tony DeRose, was honored with a Technical Achievement Award (Academy certificate) for research on subdivision surfaces and contributions to the motion picture industry.
• In 2002, Alias/Wavefront won an Academy Award of Merit for the development of Maya.
• In 1999, designers of the Flame and Inferno visual effects systems (now Autodesk Flame and Autodesk Inferno) received a Scientific and Engineering Award.

About Autodesk

Autodesk, Inc. is a world leader in 2D and 3D design, engineering and entertainment software for the manufacturing, building and construction, and media and entertainment markets. Since its introduction of AutoCAD software in 1982, Autodesk continues to develop the broadest portfolio of state-of-the-art software to help customers experience their ideas digitally before they are built. Fortune 100 companies -- as well as the last 14 Academy Award winners for Best Visual Effects -- use Autodesk software tools to design, visualize and simulate their ideas to save time and money, enhance quality and foster innovation for competitive advantage. For additional information about Autodesk, visit www.autodesk.com.

Autodesk, AutoCAD, Flame, Inferno, Lustre and Maya are registered trademarks or trademarks of Autodesk, Inc., and/or its subsidiaries and/or affiliates in the USA and/or other countries Academy Award and is a registered trademark of the Academy of Motion Picture Arts and Sciences. All other brand names, product names or trademarks belong to their respective holders.

© 2010 Autodesk, Inc. All rights reserved.

Photos/Multimedia Gallery Available: http://www.businesswire.com/cgi-bin/mmg.cgi?eid=6187561&lang=en

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

http://www.snopes.com/politics/soapbox/haroldestes.asp

THE LAST DOUGHBOY AND THE WAR TO END ALL WARS 

Washington, Feb 3 - 

They called it the "war to end all wars"; 4.7 million Americans went over there to Europe in the great World War I, and 116,000 of them never came home. When they arrived back in the United States in 1918, thousands of them died from the flu that they had contracted in France. They called them "doughboys" because of the look of their uniform. One such person was an individual by the name of Frank Buckles.

- The Wall Street Journal - January 19, 2010
Americans Shifted Party, Not Ideology

The Democratic party's problems can be traced to a simple mistake: Many in the party misread voters' desire to switch parties in recent years for an ideological shift to the left.

The Democratic party's problems, crystallized in the last-ditch scramble to save Ted Kennedy's Massachusetts Senate seat in a special election Tuesday, can be traced to a simple mistake: Many in the party misread voters' desire to switch parties in recent years as an ideological shift to the left.

In fact, there is little sign that Americans' ideological tendencies changed much at all, even as voters gave control of Congress to Democrats in 2006 and handed President Barack Obama and the rest of his party a massive victory in 2008. Ideologically, the country remained throughout this period what it was at the outset: a center to center-right nation.

hroughout this period of Democratic rise, America was instead a centrist nation that simply had become fed up with Republican rule, largely because of concerns about the GOP's competence and its tone deafness. Voters' response was to shift parties more than ideologies.

In retrospect, the problem for Democrats was that some in the party-particularly in the liberal wing that is dominant in the House of Representatives-seemed to read this shift away from Republicans as a shift to the left. That became apparent first in the early-2009 construct of an economic stimulus package, written initially in the House. It went heavy on the kinds of public-spending programs liberals favor, and light on the tax cuts and small-business incentives that even more moderate Democrats like.

That mix subsequently was adjusted somewhat by the Senate and White House, but an impression was set. It then was cemented in the health-care debate, where the preference for larger over smaller, and an insistence on the so-called public option, or government-run insurance alternative, suggested a continued belief that the country had shifted toward these priorities of the left.

Yet the absence of an ideological shift can be seen by looking inside Wall Street Journal/NBC News polling throughout the last four years, the period when political winds were shifting so dramatically. The one constant has been voters' ideological balance, which is virtually unchanged.

Continue reading at The Wall Street Journal

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

Hungarian Christmas Trees

Lajos Szathmáry
Posted: Monday, November 30, 2009 11:06 pm

December 5, 2009

Truck Heist Hits a Skid in a B Movie With a Soul

• By A. O. SCOTT

Published: December 5, 2009

“There’s no bad guys here,” says Matt Dillon early in “Armored,” a blunt and unpretentious action thriller too unassuming to show itself in advance to critics. Since the trailers have promised mayhem, and since this is Mr. Dillon in his whispery, hollow-cheeked, sinister mode, we have reason to doubt his word. And sure enough, before too long the guns come out, and what was supposed to be a clean, bloodless crime turns foul and messy.

 

But Mr. Dillon’s character, an armored-truck guard named Mike Cochrane, is not entirely off base. He and his colleagues, who plan to steal $42 million from one of their company’s vehicles, are not the kind of evil geniuses who usually plot and scheme in a movie like this. They are, all in all, fairly ordinary guys, just desperate and dumb enough to turn mean when things go wrong.

 

In addition to Cochrane, the senior members of this miscreant crew are Quinn (Jean Reno), a cool customer, and Baines (Laurence Fishburne), a boisterous hothead. There is also a nervous, skinny guy named Dobbs (Skeet Ulrich) and a brooding Bible reader named Palmer (Amaury Nolasco).

 

The weak link, the pivot on which the story turns — and the mostly good guy who needs Cochrane’s reassurance that they aren’t bad guys — is Ty Hackett (Columbus Short), whose troubles make it hard for him to say no to the prospect of easy money. An Iraq veteran with a shoulder full of scar tissue, a younger brother to care for (their parents are dead) and a battered house that the bank is threatening to seize, he reluctantly goes along with the heist and immediately comes to regret his decision.

 

“Armored,” from a script by the first-timer James V. Simpson, was directed by Nimrod Antal, whose interest in working men and their vehicles was demonstrated in his debut film, the Hungarian-language “Kontroll,” about Budapest subway workers. It is blessedly short, simple and sincere, with no great ambitions to pursue or statements to make.

 

The norm in the crime-and-violence genre is bloated, cruel, empty nonsense like “Law-Abiding Citizen.” “Armored” not only has a lower body count, but it is also in possession of a conscience and a soul, like Ty, its battered hero. The movie makes you feel the weight of the greed and brutality it depicts, and it does not take killing lightly.

 

Ty’s circumstances resonate because they are the picture’s premise rather than its point, just as the abandoned factory where much of the action takes place is a mute emblem of industrial decline and economic blight. When one of the robbers sees the bundles of fresh cash, he leans down and inhales deeply, describing what he smells as “freedom.”

 

He’s not joking, and there is something very sad at the core of “Armored,” a bleakness captured in the cinematography of Andrzej Sekula (whose other credits include “Reservoir Dogs” and “Pulp Fiction”). This is decidedly not an earnest, award-soliciting drama about a soldier’s return or a working-class family facing foreclosure, but it incorporates some hard facts of contemporary life with quiet passion and conviction.

 

Not to worry, though; there is plenty of noise. Mr. Antal, classically trained at the Hungarian Academy of Drama and Film, has an old-fashioned, functional style. He knows how to crash a truck, and also how to build tension out of elemental situations and economical camera movements. He has made an unabashed B movie: basic, brutal and sometimes clumsy, but far from dumb, and not bad at all.

 

“Armored” is rated PG-13 (Parents strongly cautioned). Fairly restrained language and violence, given the story.

 

ARMORED

 

Opened on Friday nationwide.

 

Directed by Nimrod Antal; written by James V. Simpson; director of photography, Andrzej Sekula; edited by Armen Minasian; music by John Murphy; production designer, Jon Gary Steele; produced by Joshua Donen and Dan Farah; released by Screen Gems. Running time: 1 hour 28 minutes.

 

WITH: Matt Dillon (Mike Cochrane), Jean Reno (Quinn), Laurence Fishburne (Baines), Amaury Nolasco (Palmer), Fred Ward (Ashcroft), Milo Ventimiglia (Eckhart), Skeet Ulrich (Dobbs) and Columbus Short (Ty Hackett).

 

Murderous idealism

East Germans pour through the dismantled Berlin Wall in November 1989. (Carol Guzy/the Washington Post)
Buy Photo

TOOLBOX Resize Print E-mail Yahoo! Buzz COMMENT 47 Comments  |  View All »  POST A COMMENT You must be logged in to leave a comment. Log in | Register  Why Do I Have to Log In Again? Log In Again? CLOSE We've made some updates to washingtonpost.com's Groups, MyPost and comment pages. We need you to verify your MyPost ID by logging in before you can post to the new pages. We apologize for the inconvenience.  Discussion Policy Your browser's settings may be preventing you from commenting on and viewing comments about this item. See instructions for fixing the problem. Discussion Policy CLOSE Comments that include profanity or personal attacks or other inappropriate comments or material will be removed from the site. Additionally, entries that are unsigned or contain "signatures" by someone other than the actual author will be removed. Finally, we will take steps to block users who violate any of our posting standards, terms of use or privacy policies or any other policies governing this site. Please review the full rules governing commentaries and discussions. You are fully responsible for the content that you post. Who's Blogging » Links to this article

By Paul Hollander

Monday, November 2, 2009

 

The Berlin Wall that came down 20 years ago this month was an apt symbol of communism. It represented a historically unprecedented effort to prevent people from "voting with their feet" and leaving a society they rejected. The wall was only the most visible segment of a vast system of obstacles and fortifications: the Iron Curtain, which stretched for thousands of miles along the border of the "Socialist Commonwealth." I am one of those who managed to cross these obstacles in November 1956, when they were partially and temporarily dismantled along the Austrian-Hungarian border. My experiences in communist Hungary, where I lived until age 24, had a durable impact on my life and work.

This Story

• Iran's unlovable opposition
• Murderous idealism
• The threat from Somalia

While greatly concerned with communism in the late 1940s and early 1950s, Americans -- hostile or sympathetic -- actually knew little about communism, and little is said here today about the unraveling of the Soviet empire. The media's fleeting attention to the momentous events of the late 1980s and early 1990s matched their earlier indifference to communist systems. There is little public awareness of the large-scale atrocities, killings and human rights violations that occurred in communist states, especially compared with awareness of the Holocaust and Nazism (which led to to far fewer deaths). The number of documentaries, feature films or television programs about communist societies is minuscule compared with those on Nazi Germany and/or the Holocaust, and few universities offer courses on the remaining or former communist states. For most Americans, communism and its various incarnations remained an abstraction.

The different moral responses to Nazism and communism in the West can be interpreted as a result of the perception of communist atrocities as byproducts of noble intentions that were hard to realize without resorting to harsh measures. The Nazi outrages, by contrast, are perceived as unmitigated evil lacking in any lofty justification and unsupported by an attractive ideology. There is far more physical evidence and information about the Nazi mass murders, and Nazi methods of extermination were highly premeditated and repugnant, whereas many victims of communist systems died because of lethal living conditions in their places of detention. Most of the victims of communism were not killed by advanced industrial techniques.

Communist systems ranged from tiny Albania to gigantic China; from highly industrialized Eastern European countries to underdeveloped African ones. While divergent in many respects, they had in common a reliance on Marxism-Leninism as their source of legitimacy, the one-party system, control over the economy and media, and the presence of a huge political police force. They also shared an ostensible commitment to creating a morally superior human being -- the socialist or communist man.

Political violence under communism had an idealistic origin and a cleansing, purifying objective. Those persecuted and killed were defined as politically and morally corrupt and a danger to a superior social system. The Marxist doctrine of class struggle provided ideological support for mass murder. People were persecuted not for what they did but for belonging to social categories that made them suspect.

In the aftermath of the fall of Soviet communism, many Western intellectuals remain convinced that capitalism is the root of all evil. There has been a long tradition of such animosity among Western intellectuals who gave the benefit of doubt or outright sympathy to political systems that denounced the profit motive and proclaimed their commitment to create a more humane and egalitarian society, and unselfish human beings. The failure of communist systems to improve human nature doesn't mean that all such attempts are doomed, but improvements will be modest and are unlikely to be attained by coercion.

Soviet communism collapsed for many reasons, including the economic inefficiency that resulted in chronic shortages of food and consumer goods, and pervasive and mendacious propaganda, which amounted to the routine misrepresentation of reality highlighting the gap between theory and practice, and promise and fulfillment. The political will of leaders behind the Iron Curtain diminished over time -- in part because of Nikita Khrushchev's 1956 revelations about Joseph Stalin's crimes but also because of their own experiences of the system's flaws. They no longer had the will to crush dissent. In the 1980s, Mikhail Gorbachev allowed new revelations of the errors and evils of communism to be aired -- further undermining the legitimacy of communist rule.

The failure of Soviet communism confirms that humans motivated by lofty ideals are capable of inflicting great suffering with a clear conscience. But communism's collapse also suggests that under certain conditions people can tell the difference between right and wrong. The embrace and rejection of communism correspond to the spectrum of attitudes ranging from deluded and destructive idealism to the realization that human nature precludes utopian social arrangements and that the careful balancing of ends and means is the essential precondition of creating and preserving a decent society.

Paul Hollander is a professor emeritus of sociology at the University of Massachusetts at Amherst and an associate of Harvard's Davis Center of Russian and Eurasian Studies. His paper "Reflections on Communism 20 Years after the Fall of the Berlin Wall" is being published by the Cato Institute today.

 

 

Poland Ready to Accept New U.S. Missile Defense Deal, PM Says

Wednesday, October 21, 2009

WARSAW, Poland — 

• October 13, 2009, 6:41 AM ET

U.S. Politician Pataki’s Criticism Peeves Slovak PM

On this date in 1849, the shining lights of Hungary’s 1848 revolution met the Austrian Empire’s firing squads.

Probably no polity in Europe stood more fundamentally in danger from the wave of 1848 revolutions than the Habsburg Empire. While governments would be overthrown and power renegotiated across the continent, the Austrian state’s dynastically welded hodgepodge of mingled ethnicities appeared existentially at odds with the nationalist stirrings afoot.

And none of those ethnicities answering to Vienna stirred as vigorously as the Hungarians.

The Hungarian Diet established a national government under Lajos Batthyány (English Wikipedia page | Hungarian) (or Louis Batthyani) in the spring of 1848* and soon pushed for more self-determination than Austria was prepared to countenance.

When Austrian troops turned on Hungary, the aspiring nation issued an 1849 declaration of independence full of vituperation for the ancient noble line.

[T]he house of Hapsburg-Lorraine, as perjured in the sight of God and man, has forfeited its right to the Hungarian throne …

Three hundred years have passed since the Hungarian nation, by free election, placed the house of Austria upon its throne, in accordance with stipulations made on both sides, and ratified by treaty. These three hundred years have been, for the country, a period of uninterrupted suffering.

…

This dynasty … which can at no epoch point to a ruler who based his power on the freedom of the people, adopted a course toward this nation from father to son, which deserves the appellation of perjury.

The house of Austria has publicly used every effort to deprive the country of its legitimate independence and constitution, designing to reduce it to a level with the other provinces long since deprived of all freedom, and to unite all in a common link of slavery.

Guess how that turned out.

 

Lajos Batthyany portrait by Hungarian painter Miklos Barabas.

It wasn’t much of a contest in the field, leaving this day’s doings the shooting of Batthyany at Pest (the city later merged with Buda and Obuda to form Budapest) and 13 Hungarian generals — the so-called 13 martyrs of Arad — in a Translyvanian city that is today part of Romania.

This was not, however, the last the Habsburg dynasty would hear of Hungary’s frustrated national aspirations.

Three years later, a Hungarian nationalist attempted to assassinate the youthful Emperor Franz Joseph,** and the strength of the Magyar lands’ self-determination movements would eventually drive a formal ratification of Hungarian privileges that rechristened the state as the Austro-Hungarian Empire, or simply Austria-Hungary.

All that stuff we said about you Habsburgs? Bygones.

While becoming half of a dual capital opposite Vienna meant a late 19th-century renaissance for Budapest, this cure by the Empire for its internal pressures proved almost as harmful as the disease. The pressures immediately discharged would pale in comparison to the conflicts Hungarians’ now-privileged status helped provoke with Slavs and other ethnic minorities (exacerbated by Hungarians’ ability to block Austrian foreign policy). In an early preview of a now-familiar pattern, the proto-nation-state of Hungary was a nastier piece of work for its ethnic minorities than the decadent old melting-pot ruled from Vienna … and the road from this day’s executions to the Austro-Hungarian Compromise ran straight on to 1914 Sarajevo and the graveyard of Habsburg history.

As for the executions this day, Batthyany was saluted by the great Hungarian composer Franz Liszt in his Funerailles:

 

More prosaically and much more pervasively, a legend that Austrians were jovially toasting the death of the 13 Martyrs as they were being executed translated into a still-active tradition against clinking beer glasses in Hungary.

* Hungary’s March 15 National Day derives from this period.

** Franz Joseph was no mere abstract emblem of imperial absolutism: he had assumed the Austrian throne in December 1848 upon the abdication of his feebleminded uncle specifically to free the crown from the oaths his predecessor had taken to various reforms. From the Hungarian perspective — and the declaration excerpted above dwells at length on the perfidy of this maneuver — he was installed to crush the revolution.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

What's the News? Just Ask Secretary Gates.

Log In Again? CLOSE We've made some updates to washingtonpost.com's Groups, MyPost and comment pages. We need you to verify your MyPost ID by logging in before you can post to the new pages. We apologize for the inconvenience.  Discussion Policy

By Walter Pincus

Tuesday, September 22, 2009

 

 

Gates frequently adds a bit of previously unknown history to his answers. For example, last Thursday, while explaining to reporters about the decision to shelve the plan to establish missile defense facilities in the Czech Republic and Poland, he slipped in something he had not disclosed before. He said, in speaking of Moscow's opposition to the proposal, "that the radar that was going into the Czech Republic looked deep into Russia and actually could monitor the launches of their ICBMs as well."

Up to that time, it was generally believed that the radar would be directed only at Iran. No government official had publicly acknowledged that the radar, which had a 360-degree capability, would be able to see as far as the Caucasus Mountains inside Russia.

 

Today in History - Sept. 11

By The Associated Press
The Associated Press
Friday, September 11, 2009 12:00 AM

-- Today is Friday, Sept. 11, the 254th day of 2009. There are 111 days left in the year. This is Patriot Day.

Today's Highlight in History:

On Sept. 11, 2001, America saw its worst day of terrorism. Nearly 3,000 people died when two hijacked jetliners smashed into New York's World Trade Center, causing the twin towers to fall; a commandeered jetliner plowed into the Pentagon; and a fourth hijacked plane was crashed in a field in western Pennsylvania.

On this date:

In 1789, Alexander Hamilton was appointed the first U.S. Secretary of the Treasury.

In 1814, an American fleet scored a decisive victory over the British in the Battle of Lake Champlain in the War of 1812.

In 1857, the Mountain Meadows Massacre took place in present-day southern Utah as a 120-member Arkansas immigrant party was slaughtered by Mormon militiamen aided by Paiute Indians.

In 1941, groundbreaking took place for the Pentagon outside Washington D.C. That same day, Charles A. Lindbergh delivered a speech in Des Moines, Iowa, in which he said "the British, the Jewish and the Roosevelt administration" were trying to draw the United States into World War II.

In 1954, the Miss America pageant made its network TV debut on ABC; Miss California, Lee Meriwether, was crowned the winner.

In 1971, former Soviet leader Nikita Khrushchev died at age 77.

In 1972, the troubled Munich Summer Olympics ended.

In 1973, Chilean President Salvador Allende died in a violent military coup.

In 1974, an Eastern Airlines DC-9 crashed during a landing attempt in Charlotte, N.C., killing 72 of the people on board.

In 1989, the exodus of East German refugees from Hungary to West Germany began.

Ten years ago: President Bill Clinton, attending a conference of Asia-Pacific leaders in New Zealand, demanded that Indonesia allow an international force to restore peace in East Timor. Eric Milton pitched a no-hitter for the Minnesota Twins in their 7-0 win over the Anaheim Angels. Serena Williams won the U.S. Open women's title, beating top-seeded Martina Hingis, 6-3, 7-6 (7-4).

Five years ago: Parents and grandparents of those lost on Sept. 11 stood at the World Trade Center site and marked the third anniversary of the attacks. Spc. Armin Cruz became the first Military Intelligence soldier convicted in the Abu Ghraib prison scandal as he admitted abusing inmates and received a lighter sentence in return for his testimony against others. Svetlana Kuznetsova overwhelmed Elena Dementieva 6-3, 7-5 in the first all-Russian U.S. Open final. Mike Leigh's "Vera Drake" won the Golden Lion for best picture at the close of the Venice Film Festival. Lyricist Fred Ebb died in New York City; he was 76.

One year ago: Presidential candidates John McCain and Barack Obama put aside politics as they visited ground zero together on the anniversary of 9/11 to honor its victims. ABC News broadcast an interview with John McCain's running mate, Alaska Gov. Sarah Palin, who said she was ready to be president if called upon, but sidestepped questions on whether she had the national security credentials needed to be commander in chief.

Today's Birthdays: Actress Betsy Drake is 86. Sen. Daniel Akaka, D-Hawaii, is 85. Actor Earl Holliman is 81. Newspaper columnist David S. Broder is 80. Movie director Brian De Palma is 69. Rock musician Mickey Hart (The Dead) is 66. Singer-musician Leo Kottke is 64. Actor Phillip Alford is 61. Actress Amy Madigan is 59. Rock singer-musician Tommy Shaw (Styx) is 56. Sports reporter Lesley Visser is 56. Actor Reed Birney is 55. Singer-songwriter Diane Warren is 53. Musician Jon Moss (Culture Club) is 52. Actor Scott Patterson is 51. Rock musician Mick Talbot (The Style Council) is 51. Actress Roxann Dawson is 51. Actress Virginia Madsen is 48. Actress Kristy McNichol is 47. Musician-composer Moby is 44. Business reporter Maria Bartiromo is 42. Singer Harry Connick Jr. is 42. Rock musician Bart Van Der Zeeuw is 41. Actress Laura Wright is 39. Rock musician Jeremy Popoff (Lit) is 38. Blogger Markos Moulitsas is 38. Singer Brad Fischetti (LFO) is 34. Rapper Mr. Black is 32. Rock musician Jon Buckland (Coldplay) is 32. Rapper Ludacris is 32. Rock singer Ben Lee is 31. Ed Reed is 31. Actor Ryan Slattery is 31. Actor Tyler Hoechlin is 22. Country singer Charles Kelley (Lady Antebellum) is 28.

Thought for Today: "I have seen gross intolerance shown in support of tolerance." - Samuel Taylor Coleridge, English poet and author (1772-1834).

Bela Kiraly Dies at 97; Led Revolt in Hungary

Jobbágyi Gábor: Keresztény rabszolgák  A jobb- és baloldal összefonódása, kollaboránsok kártevése: ez a jelenség Európában és az Egyesült Államokban is megfigyelhető. Hazánkban különösképp. Látszik ez az elmaradt "tavaszi nagytakarításnál" s azoknak a polgári köröknek a befullasztásánál, amelyek hatalmas lendülettel indultak, rengeteg kiválóan képzett "kívülállónak" adhattak volna reális lehetőséget a közélet minden szintjén. Ehelyett maradt a pártállami évtizedekben bevált tökéletes kontraszelekció a bal- és jobboldalon egyaránt. Szomorú, de tény: a Kádár-korszak és a ma vezető közéleti értelmisége nagyrészt kollaborált a pártállammal. Tette ezt volt MSZMP-tagként vagy pártonkívüliként, hosszabb-rövidebb ideig kapcsolatban állva a Belügyminisztériummal. Talán lassan elfelejthetjük az ügynökkérdésnek azt az oldalát, hogy ki, mikor, kiről mit jelentett. (Bár például Csoóri Sándornak nyilván nem esett jól olvasgatni a róla készült ügynökjelentéseket; az évtizedek alatt ötszáz [!] ügynök jelentett róla közeli és távoli ismeretségi köréből.) Viszont rengeteg közszereplőnek, neves közéleti személynek – szüleinek – van valahol egy dossziéja, és roppant nem örülne, ha az nyilvánosságra kerülne. Néha-néha pedagógiai célzattal, miheztartás végett kinyitnak egyet-egyet, ilyenkor lehull egy csillag, s a közvélemény hónapokig szörnyülködik. Ha egy kollaboráns hatalomhoz jut, s hajlamos lenne elfeledkezni a dossziéról, valószínűleg felkeresi egy jó barát a heveskedőt a tanáccsal: "Ne csináld ezt, neked is, másnak is rossz lehet." Erre elszáll a buzgalom. Szóljunk a joglyukakról, a jogkáoszról. Kevesen tudják, de az Antall-kormány készen kapta az alaptörvényeket – alkotmány, választójogi, társasági törvény stb. –, s csak kétharmados többséggel lehetett volna változtatni rajtuk. 1989–90-ben hatalmas volt az egész társadalomban a lelkesedés. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain úgy látszott, a nómenklatúra megszelídül, önként és békésen beleegyezik egy polgári-demokratikus jogállam kiépítésébe. Akkor se tudta senki, ma sem sokan: az MSZMP és kormánya részéről három kiváló csúcsjogász már két-három éve készítette elő a jogi rendszerváltást, munkájukat jól felkészült szakértői apparátus segítette. Tárgyaló partnerük a Nemzeti Kerekasztalnál néhány valóban derék, jó szándékú ügyvéd és jogtudós volt, akik hirtelen belecsöppentek a folyamatba, és a napi munkájuk mellett, háttérapparátus nélkül dolgoztak. Ma már tudjuk, szándékosan becsapták, átverték őket – minket, a társadalmat. Lázasan folyt az új törvények megalkotása, s a hozzáértő sem vette észre azokat az apró lyukakat, hiányosságokat, amelyek következő húsz évünk rákfenéjét jelentették. A rengeteg lyuk közül csak egy-két példa: nem lehetett észrevenni, hogy a választási csalások ellen gyakorlatilag lehetetlen fellépni, vagy hogy a minisztereknek, parlamenti képviselőknek gyakorlatilag nincs büntetőjogi felelősségük. Ki hitte volna, hogy a "megtért" nómenklatúra így két választást csalhat el, s prominenseik, szétlopva a nemzeti vagyont, milliárdosok lesznek, mert az állam tulajdonáról, az azzal való rendelkezésről szintén nem volt szó. 1990-től szakértőként az MDF jogi szakbizottságát segítettem. Ezt egy volt marxizmusoktató vezette, s tagja három-négy nyugdíjas volt. Ez a bizottság természetesen senkit sem érdekelt az Antall-kormányból, ezért néhány hét múlva a KDNP-nél segédkeztem. Itt a szakbizottságot egy hetven év körüli, jó szándékú ügyvéd vezette, akinek életkorából adódóan is korlátozottak voltak a cselekvési lehetőségei. Itt átélt "kalandjaim" közül egy: 1992-ben megbízást kaptam a jogi program elkészítésére. Négy nemzetközileg ismert, kiváló jogászt sikerült ingyen megnyernem a feladatra, Zlinszky Jánost, Gáspárdy Lászlót, Kahler Frigyest és Bruhács Jánost. Karácsony és újév között megfeszített munkával, szabadságunk alatt elkészítettük a programot. Ezután az akkori frakcióvezető vette át a feladatokat. Elkészített javaslatunkból egy mondat sem maradt! A "lyukak" és hibák nem véletlenül kerültek, kerülnek jelenleg is a törvényekbe. Ezek közül néhány: – Nagy törvényeket közvetlenül a tárgyalás előtt nyújtanak be, így a képviselőknek s szakértőiknek nincs idejük megismerni őket. – Fontos törvényeket más törvények záró rendelkezéseiben módosítanak nagy számban ("salátatörvények"). Ezt végképp nem tudja figyelemmel kísérni senki. – A kormány közvetlenül a végszavazás előtt számos módosító indítványt nyújt be, így a folyamat követhetetlen, átláthatatlan, megérthetetlen. E gyakorlathoz a baloldalnak mindig is volt jelentős kiszolgáló apparátusa, értelmiségi holdudvara. Ilyen körülmények között a jobboldalt a hatalomra kerülése esetén át tudja verni a nagyrészt helyén maradó apparátus és baloldali háttércsapat. A legjobb szándékú és képességű minisztert és képviselőt is félre lehet vezetni a "lyukakkal", a szándékos hibákkal. Mindezekhez jogi anarchia is társul. Nemcsak a parlament ontja a rossz törvényeket, hanem a mindenkori kormányzati apparátus is. Magam is megdöbbentem, amikor egyszer felmértem a tömeget: az elmúlt húsz évben évente tizenöt-húsz vaskos kötetnyi központi jogszabály készül. Ezek többnyire áttekinthetetlen, ellentmondó jogi dzsungelt teremtenek. Ez a jogszabálydömping az állampolgárnak jogi börtönt jelent, betarthatatlan, ugyanakkor hatalmas apparátust mozgat. Ebben a rendszerben viszont a nagyhalak a lyukak, anarchia és korrupció segítségével nyugodt lélekkel milliárdokat lophatnak, csalhatnak, sikkaszthatnak. Ha néha-néha kibukik egy-egy ügy (sokszor csak a jéghegy csúcsa), akkor sokévi eljárás után, sok tízmilliós költséget felemésztve, a végeredmény nemegyszer csupán hűtlen kezelés és egy felfüggesztett ejnye-bejnye, s a maffiózók kacagva távoznak a bíróságról. Még csak annyit: a bomló, pusztuló Római Birodalomban – amellyel azonos időket élünk – a keresztény rabszolgák nem a lezüllött, erkölcstelen császároknak s a patríciusoknak tettek javaslatokat. A keresztény rabszolgák megoldása volt a megtérés és a törekvés a más, a keresztény életre. (Eddig megjelent írások: Stefka István, A magyar szép, MH, 2009. május 16., Olvasóink reflexiói, május 22., Gereben Ágnes, Több mint veszélyes, május 23., Vámos György, A múlt jelene, május 25., Fricz Tamás, A teljes újjáépítés, május 29., Pősze Lajos, A legszebb a magyar!, május 30., Bíró Zoltán, Közízlés és megmaradás, június 2., Alexa Károly, 1956, újrajátszva, június 6.) Jobbágyi Gábor tanszékvezető egyetemi tanár

©

Learning a language in Hungary

A második alkalommal megrendezett paprikáskrumpli-főző versenyt Gyomaendrőd csapata nyerte, ők főzték a legfinomabb ételt. A győztes csapat egy 500 ezer forint értékű élelmiszercsomagot és egy dunai hajóutat nyert Szentendrére.

A statisztikai adatok szerint minden 50. ember éhezik Magyarországon, közülük minden 10. gyerek. 20 ezer gyermek csak az óvodában vagy az iskolában jut ételhez, pedig egy olyan országban élnek, ahol 30 százalékkal több élelmiszert állítanak elő, mint amennyire szükség van - közölte a Gyermekétkeztetési Alapítvány. Itthoni és nemzetközi intézmények felmérései szerint most összesen 20 ezer gyermek éhezik hazánkban, többségüknek csak az óvodában vagy a napköziben jut ételhez. Ezen gyerekeknek a legveszélyeztetettebb időszak a hétvége és az iskolai szünetek - emlékezet az alapítvány vasárnapi közleményében.

A vasárnapi rendezvény rekordméretű ebédnek számít, a szervezők szerint Magyarországon eddig még nem evett együtt ennyi gyerek egy asztalnál. A rekordkísérlettel a szervezők az éhező magyar gyermekekre és a közös segítségnyújtásra szerették volna felhívni a figyelmet.

Nőni fog a mélyszegénységben élők száma

A kormány családokat érintő megszorításai, a családi pótlék befagyasztása, a gázártámogatás megszüntetése és az áfa emelése miatt szociológusok szerint nőni fog a mélyszegénységben élő családok és gyermekek száma.

Ferge Zsuzsa, a gyermekszegénység elleni program egyik kidolgozója átgondolatlannak tartja a szociális rendszer átalakításának tervét és azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a megvonások miatt több gyerek kerül majd állami gondozásba. A szociológust igazolja, hogy a veszprémi gyámhivatalnál három hét alatt három család jelentkezett, hogy anyagi gondok miatt állami gondozásba adnák gyermeküket.

A 2008-as adatok szerint a társadalom 5-7 százaléka él mélyszegénységben, köztük 200 ezer gyerek.

(hírTV, FH)

Cinq ans après le big bang (2/5)

La Hongrie face à ses démons

Christine Dupré

Mis en ligne le 25/04/2009

March 25, 2009 U.S.Senate Caucus Room

Prof. Dr. Z.Brzezinsky Expert and Advisor

A NATO bovitesenek 10 eves evfordulojara: 

 Az Eszakamerikai Magyar Polgari Tarsasag udvozli es tamogatja a NATO kozep es keleteuropai mukodesenek folyamatat . A tarsasag Tormasi M.Judit Elnok kepviseleteben reszt vett azon a NATO kibovitesenek 10 eves evfordulojara rendezett fogadason, melyet a Central and Eastern European Coalition- benne ket Magyar tagszervezettel- szervezett 2009 marcius 25 –en. A rangos rendezvenynek Washington DC-ben kozvetlenul a Feher Haz melletti senatusi Nagyterem ( Caucus Room ) adott otthont, melyre meghivast kapott szamos amerikai es kulfoldi diplomacia, nagykovetsegek kepviselete.

  Udvozoltek a NATO kibovitesenek eredmenyesseget Mikulski es Voinovich Szenatorok is.

 A NATO kiboviteseben elengedjhetetlen erdeme volt Dr. Ziebniew Brezinski NATO szakerto es tanacsadonak is, aki jelenleg a Maryland Allamban mukodo Johns Hopkins University professzora.

 Dr. Brzezinski kiemelte felszolalasaban, hogy Amerika es Europa egyuttes erdeke, hogy Kozep es keleteuropa szabad legyen.

 Amerika, mas idokben es tobb kormanyzat alatt, mindig is nagyon nagy erofesziteseket tett azert, hogy ezzel a regioval is kapcsolatot tudjon tartani. Peldaul a Szabad Europa Radio mukodtetese volt ehhez egy ilyen ezkoz.

 Most mar lathatok azok az erdemenyek, amelyeket Amerika ilyen iranyu elhivatottsaga teremtett meg, a baltikumtol kezdve a magyarokon at, az ormenyek, csehek, lengyelek stb..

A Magyar Szociális Fórum - Szociális Kerekasztal szervezőinek állásfoglalása a vasárnapi budapesti civil rendezvényről
2009. április 3. 11:36:29

A Magyar Szociális Fórum - Szociális Kerekasztal egyetért a vasárnapi Hősök téri nagygyűlés két fő céljával: az előrehozott választások követelésével, és azzal az igénnyel, hogy a társadalom ne csak a választásokkor, hanem két választás között folyamatosan is beleszólhasson az életét, sorsát, gyermekeink jövőjét érintő ügyekbe.

Ugyanakkor megállapítjuk, hogy a vasárnapi rendezvény szervezői között olyanok is vannak, akik bár részesei a Magyar Szociális Fórumnak és az általa életre hívott Civil Nemzeti Csúcsnak, mégsem tartották szükségesnek bevonni egy ilyen fontos rendezvény előkészítésébe sem az MSZF-et, sem a CNCS-ét. Felszólalási lehetőséget sem biztosítanak a két pártsemleges fórum egyikének sem.

Szociális mozgalmunk köztudottan egyik párt mögé sem sorakozik fel, mert úgy látja, hogy az ország rendkívül súlyos gondjait egyetlen párt sem képes egyedül orvosolni, megoldásukhoz széles társadalmi koalícióra van szükség. A válság leküzdésére világnézeti és politikai határokon átívelő átfogó nemzeti demokratikus összefogással nyílik mód. Véleményünk szerint a vasárnapi rendezvény csak részben felel meg ennek a követelménynek, mert beszűkíti a tényleges változásban érdekeltek körét, és korlátozza annak lehetőségét, hogy együtt demonstráljuk egységünket a sokféleségben. Nem értünk egyet azzal, hogy a rendezvény szervezői olyan mögöttes politikai szempontoknak próbálnak megfelelni, amelyek nem tekinthetőek össztársadalmiaknak. Pedig jó volna, ha a civil mozgalom példát mutatna, hogy képes mindenkit, érzelmi alapállástól függetlenül megszólítani, egységes cselekvésre késztetni, s tudatosítani, hogy a közös cél eléréséhez mindenkire szükség van.

Az MSZF azért képviselteti magát mégis a vasárnapi nagygyűlésen, mert a jövőbe tekint, és ilyen felemás körülmények között is azt kívánja hangsúlyozni, ami összeköt, nem pedig azt, ami elválaszt. A jelenlegi helyzetben alapvető célunk, hogy minden demokratikus erővel összefogva demokratikus mederben tartsuk a politikai folyamatokat, megvédjük a polgári demokratikus szabadságjogokat azokkal a szélsőségekkel szemben, amelyek önös hatalmi céljaikra akarják kihasználni a tömegek jogos elégedetlenségét.

Álláspontunkat összegezve, szeretnénk világossá tenni, hogy a Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal nem kívánja alárendelni a bérből, fizetésből, nyugdíjból élő kisemberek, a kis- és középvállalkozók, az elszegényedettek érdekében kifejtett tevékenységét semmilyen hatalmi és pártpolitikai törekvésnek sem. Nem azért bíráltuk és bíráljuk az MSZP és az SZDSZ neoliberalizmusát, hogy más előjelű neoliberalizmussal váltsák fel, hanem azért, hogy egyszer és mindenkorra szakítsunk magával a neoliberalizmussal, és helyette olyan társadalompolitikát juttassunk hatalomra, amely nem a profitot helyezi piedesztálra, hanem annak ad igazat, aki ezt az országot és hazát építi, és megtermeli a nemzeti fejlődésünkhöz szükséges értéket.

Függetlenül attól, hogy ki kormányozza az országot, a dolgozó, alkotó ember oldalán állunk Az ő jogait akarjuk érvényre juttatni: a munkához, a megélhetéshez, az egészséges élethez, az ingyenes orvosi ellátáshoz, oktatáshoz, neveléshez, lakhatáshoz való jogot.  Társadalmi igazságosságot akarunk békében, szabadságban, demokráciában!

Ebben a szellemben fogunk kezet azokkal, akik részt vesznek a nagygyűlésen, és azokkal is, akik nem csatlakoznak hozzá.    

Budapest, 2009. április 2.                       

Jánosi Gábor                 Simó Endre               Sipos József

Mein FOCUS

del.icio.us

Google Bookmarks

Mister Wong

YiGG

webnews

facebook

schließen

US defends Polish and Czech missile base plans

VALENTINA POP

06.03.2009 @ 09:28 CET

EUOBSERVER / BRUSSELS - US secretary of state Hillary Clinton on Thursday (5 March) strongly defended the planned US missile defence shield in Poland and the Czech Republic as being directed against real threats from Iran, not Russia, with whom NATO foreign ministers agreed to resume talks.

"The Czech Republic and Poland in our view have been very visionary and looking over the horizon of what we have to be prepared for if we are not successful in preventing the acquisition and proliferation of these weapons of mass destruction," Ms Clinton said at a press conference after her first meeting with NATO foreign ministers in Brussels.

"Our task is to dissuade them [Iran], deter them, prevent them from acquiring a nuclear weapon," says Hillary Clinton (Photo: Nato)

She maintained, as the previous Bush administration did, that the shield was not aimed against Russia - as Moscow has claimed - but threats coming from Iran and potentially from terrorist networks. The shield would have see a radar installed in the Czech Republic and interceptors missiles in Poland.

"Our task is to dissuade them [Iran], deter them, prevent them from acquiring a nuclear weapon which given the range of the missiles they currently have access to threatens Europe and Arab neighbours in the Gulf, not the United States," Ms Clinton said.

Russia has fiercely opposed these plans, with President Dmitri Medvedev even threatening to deploy ballistic missiles in the Russian EU exclave of Kaliningrad.

"We have long offered Russia the opportunity to work with us on missile defence, which is a very important tool in our defensive arsenal, in the future. Unfortunately there is a great deal of proliferation of weapons of all kinds. Just as we had a defensive posture against the old Soviet Union in the 20th century we must now have a defensive posture against the new threats of the 21 century," Ms Clinton argued.

"We see this in a broader perspective than is usually prescribed," she pointed out, alluding to the letter that was sent by President Obama to his Russian counterpart in which he said that the US might give up the missile defence shield in Europe if Russia helps to deter Iran from acquiring a nuclear bomb.

"We'll also raise with Russia their continuing discussions with Iran about selling longer range missiles, which we think are a threat to Russia, as well as to Europe and neighbours in region," she added.

The issue of missile defence is likely to come up at talks between Ms Clinton and her Russian counterpart Sergei Lavrov, scheduled in Geneva later on Friday.

Russia too important to ignore

Discussions in Geneva are likely to be friendly, after Ms Clinton managed to secure the resumption of Russia-NATO relations, suspended after the Georgian war last August. Her endeavour was more complicated than expected, with Lithuanian foreign minister Vygaudas Usackas being very "tenacious" in opposing the move – as French foreign minister Bernard Kouchner put it.

"I think it is simply premature to open the formal dialogue. I think we have to use this time before the summit and encourage Russia to be more cooperative on these questions," Mr Usackas said ahead of the meeting.

His objections were based on the fact that Moscow has not fully complied with the ceasefire agreements and has recognised the independence of Georgia's separatist regions Abkhazia and South Ossetia.

In the end, ministers agreed to resume the NATO-Russia council, but only after the alliance's anniversary summit on 2 April.

"Russia is an important player, a global player, and that means that not talking to them is not an option," NATO secretary general Jaap de Hoop Scheffer told a news conference.

Georgia and Ukraine's NATO bids were still strongly supported by Washington, Ms Clinton added – something set to rankle Russia.

Finnish support for Russia

Non-NATO member Finland was also invited to meet Ms Clinton at a transatlantic dinner on Wednesday night in Brussels. Finnish foreign minister Alexander Stubb told EUobserver in a phone interview on Thursday that his country supported stronger relations with Russia, because of the "window of opportunity" created by the financial crisis.

"The so-called Russian economic miracle which lasted from 2000-2008 and was very closely linked to the price of raw materials is now over and Russia will be probably hit by the crisis more than anyone in the EU or the US," he said.

Mr Stubb identified a chance to alter relations with Russia due to a change in internal politics, with "some moderate social unrests" taking place in Russia at the moment. "The choice is between the liberal and the authoritarian line," he said. The third change was in Russian foreign policy, where the tone was now also different.

"We must press the reset button and hope the Russians will press the reset button as well," he said.

However, he stressed that co-operation with Russia should always be conditional and no blank cheques should be given to Moscow. "Spheres of influence are old school. History shows that interdependence has a tendency to tone down spheres of influence," Mr Stubb concluded.

© 2009 EUobserver.com. All rights reserved. Printed on 10.03.2009.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

http://euobserver.com/7/27404

Bayer Zsolt nyílt levele Robert Ficonak   Tisztelt Miniszterelnök
                           Úr!  Meggyõzõdésem, hogy Ön nem lehet ennyire rossz véleménnyel a saját
                           nemzetérõl. Egészen egyszerûen nem gondolhatja azt, hogy amennyiben a Szlovákiában
                           élõ magyar gyerekek anyanyelvükön beszélhetnek és anyanyelvükön ismerhetik
                           meg az egykor valóban magyar helységneveket, akkor Szlovákia végveszélybe kerül. Én
                           sokkal jobb véleménnyel vagyok a szlovákokról. Már csak azért is, mert ilyenkor
                           "hazabeszélek". Tudja, miniszterelnök úr, az én nagymamám Lipták Magdolnaként
                           látta meg a napvilágot, s talán a név az Ön számára is ismerõs. Tót
                           vér folyik hát az ereimben, miniszterelnök úr, és ne akadjon fenn ezen a "tóton",
                           mert hát nincsen ebben semmi sértõ, de még sértõ szándék sem. Egyszerûen
                           így hívjuk már idõtlen idõk óta a szlovákokat, drága nagyanyám
                           is így nevezte mindig saját magát s az õseit, akik még a "drótos tóthoz"
                           szaladtak, ha javítani való holmi került a házban. Miképpen így vagyunk ezekkel a
                           magyar nevekkel is.  Tudja, miniszterelnök úr, áll még Lubló vára... De hová
                           lett Kunigunda, akinek hozománya lett Lubló, amikor kezét a lengyel királynak nyújtotta?
                           Meddig bolyongott az örökkévalóság néma országútján trencséni
                           Csák Máté, a rettenetes nagyúr, aki a várat magának megvívta? Aztán
                           meg hol van már Luxemburgi Zsigmond királyunk, aki itt, a vár nagytermében adta zálogba
                           a Szepesség tizennégy legszebb városát Jagelló Ulászló lengyel királynak,
                           potom 37 000 ezüsttallérért?  Nem maradt ebbõl semmi már, csak a nevek.  Aztán meg
                           hová lett Benyovszky Móric, Madagaszkár királya, aki odafent raboskodott a lublói vártoronyban,
                           s egy kicsike ablakon át nézte Isten szabad egét?  S ki tudja, mit õriznek a kék hegyek...
                           Mennyi tekintet bolyong völgyeikben - s mennyi, a puszta létezés örömére rádöbbent
                           vándor sóhajtása.  Van-e méltóság és csönd nagyobb ennél?  Hányszor
                           terít itt tiszta damasztot a sárga mezõre az Isten, hogy dikicsre tûzött szalonnával
                           belerévedjen a maga alkotta pompába... S ha eljõ, ha erre jár, hát mellé telepszik
                           Szindbád.  Fúj a szél a Szepesi-Magurából...  Begombolkoznak a hosszú köpönyegek,
                           s nem is tudják talán, Szindbád szökött el megint a kriptából. S ki tudja, milyen
                           egy igazi, nagyon csöndes fohász, odafent Podolinban, Szûz Máriának elsuttogva, jaj, ki tudja
                           ma már? Hej, Podolin, beléd fújta meséit, bánatát, messzi-messzi elhagyatottságát
                           a Szepesi-Magura, vékony fátyol-por telepszik utcáidra megint, és már bele sem merünk
                           gondolni, hogy minden eszménk szétázik Szindbád mester egyetlen, öreg, régen elfõtt
                           húslevesében...  Toporcra meg urasan, hetykén kukkant be a cifraszûrös emlékezés,
                           aztán meg mibe botlik? Ott ül az elnyûtt, elvénült, sárga bajszú bánat,
                           s rossz pipából nehéz, hosszú füstöt ereget. A Görgeyek õsi kastélyában
                           üldögél az öreg... Ennyit sajnál mitõlünk, miniszterelnök úr?  És
                           hát, nem messze van ide Szepesbéla, ahol Petzval József született, még 1807-ben, és
                           ha már megszületett, gondolta, feltalálja a fényképezõgép-lencsét, ne
                           mondhassa senki sem, hogy hiába pusztított el annyi jó juhtúrós haluskát. S a szomszédban
                           ott van Nagyõr, s benne a kastély, amelyet nem sokkal Mohács után, 1570-ben építtetett
                           Horváth-Stansith György fõurunk, s ez a kastély volt a kedvenc pihenõhelye Mednyánszky
                           Lászlónknak. A fák alatt pedig titokzatos, szép nevû halálok gyönyörködnek
                           az évszázadokban és a puha csöndben. Itt nyugszik Czóbel Mária Anna; aranyosmedgyesi
                           báró Mednyánszky Edéné; Czóbel István, de még báró Mednyánszky
                           Margit úrasszony is. Hát ezért fogjuk mi mindig magyarul mondani, hogy Nagyõr, miniszterelnök
                           úr.  No és persze azt is, hogy Késmárk. Sok mindenkivel állottak harcban a késmárkiak
                           mindig, olykor még saját váruk kapitányával és katonaságával is. Volt
                           ez a vár a huszitáké, majd Mátyás királyunk a Szapolyaiaknak adta, János
                           király meg Laski Jeromosnak, lengyel kalandorának adományozta, és a Laskiaktól vette meg
                           aztán Thököly Sebestyén fölöttébb gazdag borkereskedõ.  S hatalmas vár
                           Szepes vára, igaz, miniszterelnök úr? Sasmadár szállt alá a Tátra legmagasabb
                           csúcsáról, az mutatta Bors vezérnek, hová kell várat építtetnie. És
                           nézze csak, miniszterelnök úr, ájultan hever a nyárszagú semmiben Igló, az
                           elfelejtett, szürke kisváros. Boltja elõtt üldögél a patikus. Alig múlt dél,
                           rövidek az árnyékok. Kosztka Mihály Tivadarnak hívják az iglói patikust. És
                           a mérhetetlen csöndben, tétován, babrálva lerajzolja egy vénycédulára
                           az árnyékban bóbiskoló ökrös szekeret. A principális kitámolyog az üzletbõl,
                           s gúnyolódva, pajtáskodva így szól Tivadarhoz: "Hisz maga festõnek született!"
                           S ha már a principális ilyen leereszkedõ volt, hát a ritkán jókedvû Isten
                           is megszólította Kosztka Mihály Tivadart: "Te leszel a világ legnagyobb Napút festõje...
                           Nagyobb Raffaelnél..." Érti már, miniszterelnök úr, hogy Igló miért Igló
                           minekünk? S hogy ezen semmilyen tankönyv sem fog változtatni, soha-soha. S ez még csak a Szepesség
                           volt, miniszterelnök úr, s abból is alig valamicske. S hol van még Sáros vármegye,
                           a magyar Gascogne! Drága fejedelmünk, Rákóczi "Sáros grófjának" hívta
                           magát a francia emigrációban, és leveleit így szignálta: "Comte de Charoche".
                           S Vak Béla királyunknak volt kedves vára Sáros, itt halt meg a jó király leánya,
                           Zsófia. S itt van Kisszeben, amely városkát Kossuth úgy hívott, "a leghûségesebb
                           város", lakói oly egyöntetûséggel sorakoztak a szabadságharc zászlaja alá.
                           S az ön társa, Slota, szegény, nevezheti Kossuthot népirtónak, de az a helyzet, miniszterelnök
                           úr, hogy Kossuthnak szobra van New Yorkban, a Battery-parkban, s ott felettébb ritka ám a népirtó,
                           csak úgy szólok, hátha Slota úr New Yorkba készül a közeljövõben.
                            S ott van Önöknél Zemplén is, a nagy része... Alsó-Zemplén, meg Felsõ-Zemplén.
                           S ott van benne Dobóruszka. S Dobóruszka nem tud nem Dobóruszka lenni, miniszterelnök úr,
                           merthogy ott született Dobó István. S Bodrogszerdahely is Bodrogszerdahely marad, mert itt bizony Zách
                           Felicián volt az úr, utóbb pedig a Vécseyek. Ó, és hát persze Gömör!
                           S benne Rozsnyó, Rozsnyóban pedig III. Endre királyunk, Lodomér esztergomi érsekünk
                           és Károly Róbert emlékezete. És a fõtéren Andrássy Franciska grófnõ
                           szobra, s körülötte a szegények, akiknek oly sokat segített életében.  Tudja, miniszterelnök
                           úr, kevéske kis dolgot írtam most ide, századát sem annak, amit nekünk jelent, amennyi
                           magyar emléket és történelmet õrizget a Felvidék. S mindent, majdnem mindent el lehet
                           venni egy nemzettõl, csak a múltját nem. Mert ha a múltját elveszik, akkor nincs nemzet
                           többé. Ön pedig most különös helyzetben van, miniszterelnök úr. Mert minden, amit
                           tesz, hasznára van a hazájának. Az ön fiatal, alig húsz esztendõt számláló
                           állama szédítõ dolgot vitt véghez. Ön egy hazafi, miniszterelnök úr, éppen
                           ez különbözteti meg magyarországi kollégájától. S ebben a különleges
                           helyzetben Ön nagyon könnyedén tehetné Szlovákia leglojálisabb polgáraivá
                           a felvidéki magyarokat. De ezt az egyet elhibázta, miniszterelnök úr. Nagyon. S tudja, a magyarral
                           sokáig meg lehet tenni sok mindent. De a múltját, a történelmét, a földjét
                           és a hazáját még nem adta oda soha, senkinek. Most sem fogja, ezt Önnek is tudnia kell. Tehát
                           nincsen értelme ennek a háborúnak, miniszterelnök úr. Sehogy sincsen. Ezt nem nyerheti meg
                           sem ön, sem más. Ráadásul, mondom, ne legyen kicsiny hitû. Attól, hogy minekünk
                           Kassa Kassa, nem rogyhat meg a szlovákság. Mert ha igen, úgy önök meg sem érdemlik az
                           önálló államiságot. S mert Márai Kassa szülötte és magyar, nem hiszem
                           el, hogy önök ne szerethetnék. S Hibbe sem bír más lenni, csak Hibbe, miniszterelnök úr,
                           a mi Balassánk miatt. S mert Boldogasszonyfalván fogadták el a régi Magyarország területén
                           elõször a Gergely-naptárt, odafent a gyönyörûséges, szegény Árva vármegyében,
                           hát örvendjünk együtt ennek a ténynek, közösen, magyarok és szlovákok,
                           önöknek ugyanis vagy a Gergely-naptár helyett kell valami mást kitalálniuk, vagy azt kell hazudniuk,
                           hogy nem is Boldogasszonyfalván... De hát, annyira szánalmas mindkettõ, igaz, miniszterelnök
                           úr?  Végezetül, Önök azt találták mondani, hogy a dunaszerdahelyi konfliktus mögött
                           a magyar titkosszolgálat áll. Meglepõ dolgot fogok mondani, miniszterelnök úr: a magam részérõl
                           ezt készséggel el tudom képzelni. Vagy inkább hinni. Ez a kormány s az õ titkosszolgálata
                           egyre súlyosabb háborút visel a saját nemzete ellen. Ez az a kormány, amelyik évek
                           óta mindig elõáll azzal, hogy a szlovák titkosszolgálat készül itt mindenféle
                           merényletekre, meg a szlovák alvilág lövi a rendõrpalotát, s készül megzavarni
                           a nemzeti ünnepeinket. Úgyhogy, miniszterelnök úr, bizonyítsa be, és én nem fogok
                           csodálkozni. Ezeknek semmi sem drága a hatalomért. De higgye el, a lényeg nem ez. A lényeg
                           sokkal több, sokkal szebb, sokkal-sokkal fontosabb. A lényeg, hogy minekünk együtt kell élnünk
                           valahogyan. A lényeg, hogy én továbbra is tisztelni akarom a szlovákokat. Már csak a vérség
                           okán, már csak Európa végett - ugye érti ezt...  A Kassai polgárok meg a Szindbád
                           hazatér - az a lényeg, miniszterelnök úr. Az Isten szerelmére...  Bayer Zsolt, Magyar Hírlap
                            --------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tőkés: Ki kell lábalni a nemzet egészét érintő erkölcsi válságból

Az új év egyben új lehetőségeket is jelent – hangsúlyozta Tőkés László püspök a 2009-es évet megnyitó sajtótájékoztatóján. Az erdélyi magyarok európai képviselője kifejtette: amellett, hogy a nemzet egészét érintő erkölcsi válságból kell kilábalnunk, fontos, hogy túllépjünk a szűkös pártpolitikákon is.

Tőkés László EP-képviselő budapesti irodájában tartott évkezdő sajtótájékoztatót pénteken. A püspök hangsúlyozta: az új év egyben új lehetőséget is jelent, és új kezdetet kell jelentenie.

„Egyfelől a nemzet egészét is érintő erkölcsi válságból kell kilábalnunk, amelyről Sólyom László köztársasági elnök is szólt újévi beszédében” – mondta a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, aki szerint ebben nagy szerepet kell vállalniuk történelmi egyházainknak. „Másfelől túl kell lépnünk a szűkös pártpolitikákon, és nemzetpolitikában kell gondolkodnunk” – fejtette ki az európai parlamenti képviselő. Ezen munkálkodik a maga rendjén a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) is – tette hozzá.

Tőkés László a közelgő európai parlamenti választásokra való tekintettel bejelentette: kezdeményezi az erdélyi magyar összefogás jegyében születő nemzeti lista állítását, amely a legszélesebb társadalmi konszenzus alapján megszülető jelöltállítás eredményeként megerősítheti az erdélyi magyarság európai képviseletét – olvasható az EP-képviselő sajtóirodája által kiadott közleményben. Azt az európai képviseletet, amely – ahogyan Tőkés László fogalmazott – egyfajta politikai ökumenizmus jegyében az összmagyar képviseletet kellene, hogy eredményezze.

(MNO)

KGB-s idők szólama

A randevú elmaradt. A költségvetési törvény elfogadása után a miniszterelnök találkozóra hívta az ellenzék vezérét. Az invitálás célja nehezen volt értelmezhető, Orbán Viktor sem tudott vele mit kezdeni. A 2009. évi költségvetési törvény megszavazásával az ország pénzügyi mozgástere a 2010-es választásokig eldőlt.

Utoljára frissítve: 2008. december 27., 10:14

nyomtat

küld

A háztartások fogyasztási kiadása 3,8 százalékkal csökken, az infláció négy-öt százalék, a munkanélküliség nyolc százalék körül alakul - egyszázalékos gazdasági visszaesés esetén. Ha nő a zuhanás mértéke, akkor tovább romlanak az életszínvonal-mutatók.
Miért asszisztálna ehhez a Fidesz? A parlamenti szavazáson a balliberális többség kérlelhetetlenül leszavazta az ellenzéki párt módosító javaslatait. Parlamentáris keretek között a jövő évi költségvetés felett további vitát nyitni már értelmetlen. Egyébként nem is lehet.

A kérdés persze nyitott: mit akar Gyurcsány Ferenc egy ilyen - célját és kimenetelét tekintve homályos - összejövetellel elérni? De lássunk világosan! A gazdasági recesszióval hadakozásban jelenleg két közgazdasági lehetőség van. Az amerikai jegybank és az Európai Központi Bank inkább az infláció gyorsulását és a költségvetési hiány növekedését kockáztatja, de megmentik az autógyárakat. A hiány terhére növelik a családok és a vállalkozások támogatását, mérséklik a kamatot és az adókat. A gazdaság felpörgetésének ráadásul kedvez a harmincdolláros hordónkénti olajár, így a költségvetési kiadások növelésével az infláció sem szaladhat el különösebben. Más a helyzet a magyar kormány válságkezelésével. Néhány nappal ezelőtt Joseph Daul, az Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője találóan mondta: "a magyar kormány az európai szocialista kormányok gyakorlatával (is) szembemegy". Magyarországon magas a kamat, sok az adóelvonás, visszavették az állami támogatásokat, így nem lehet a gazdaságot beindítani. A 2008. negyedik negyedévi GDP-adatok alapján Magyarországon egy százaléknál súlyosabb gazdasági visszaeséssel kell számolni jövőre. A kormány válságkezelési technikája "egyedülálló" a világban - a kudarca borítékolható. A helyzet pattanásig feszült. Ezzel a költségvetéssel, ezzel a gazdaságpolitikával százezrek veszítik el a munkahelyüket.

Történelmi gyökerei vannak Gyurcsány Ferenc manővereinek. Egy tudományos konferencián ukrán barátaim az egyik kevésbé átütő erejű előadó gazdasági okfejtésére csak annyit mondtak: "maszkirovka". A szövegkörnyezetből kikövetkeztettem, ez valami olyasfélét jelent, hogy félrebeszélés, ködösítés: ugyan "mondd már a lényeget is, ne csak mellébeszélj". Aztán egyik professzor kollégám történelmi példázattal világosított fel. A "maszkirovka" eredetileg a KGB-s időkből származik, a volt Szovjetunió titkosszolgálatában elterjedt szakkifejezés, melynek jelentése: az álcázás és a megtévesztés együttesen alkalmazott módszere.
Gyurcsány Ferenc kommunikációjában a KGB-s idők kísértenek. Szólama: hitessük el, hogy nem lesz válság, aztán ha lesz, kenjük az amerikaiakra, végül is onnan gyűrűzött be, és semmiképp ne valljuk be, hogy mi okoztuk. A kotta ugyanaz, mint a szocializmus idején. Nálunk nem volt infláció, aztán amikor lett, az csakis Nyugatról gyűrűzött be. Amikor nem tudtak mit kezdeni sem az inflációval, sem a tervgazdasági rendszer összeomlásával, akkor a vesztett helyzetből is busás hasznot húzott az egykori politikai elit - a spontán privatizáció révén, fennen hirdetve, hogy jobb idők jönnek majd. De nem jöttek, legalábbis nekünk nem.

Most válság van újra, és a kormány pénzügypolitikája az enyhítésben fabatkát sem ér. Világos, hogy a 2010-ig kijelölt, költségvetési törvénnyel megszavazott gazdasági pályát a Fidesz a mai parlamenti keretek között - előre hozott választások nélkül - érdemben már nem korrigálhatja. Így nem másról van szó, mint a balhé elviteléről, a felelősség lerázásáról, elkenéséről. Gyurcsány Ferenc változatlanul az integráló, a nemzetért aggódó kormányfő szerepében próbál tetszelegni, és el akarja hitetni, hogy képes félretenni a politikai fenntartásait. Valójában a hibás gazdaságpolitika következményei elől szeretne menekülni. Már amennyire teheti. Mert az ellenzék vezére nem most jött le a falvédőről.

Végül is jól látható, hogy az MSZP és a Fidesz gazdaságpolitikája között fényévnyi a távolság. Az egyik már megbukott. A másiknak pedig hamarosan eljön az ideje.

(Lentner Csaba)

A felelőtlen beszéd veszélyei  Raffay Ernő a közép-európai viszályok magvát elhintő trianoni békével kapcsolatos publikációi és nyilatkozatai jóvoltából sokak által kedvelt történész. Nem feltételezem, hogy e lap december 3-i számában közölt hosszú interjúját Fico szlovák miniszterelnök megbízásából adta, de az bizonyos, hogy az abban foglaltaknak a pozsonyi kormánykörökben nagyon megörültek. A szlovák nacionalisták ugyanis 1990 óta azzal riogatják saját népüket és az európai stabilitást féltő kormányokat, hogy Szlovákiát fenyegeti a magyar revizionizmus, hogy a fiatal állam déli szomszédja el akarja tőle ragadni a Csallóközt, Gömört, talán még a szép Kassát is. Hogy Magyarország azért ragaszkodott a Mária Valéria híd újjáépítéséhez, hogy azon át rohanja le Szlovákiát. Azért van szükség Slota éberségére, a magyar határ mentén a szlovák államiságot szimbolizáló hatalmas kettős keresztek állítására, a dunaszerdahelyi futballszurkolók móresre tanítására, hogy elvegyék a magyarok kedvét a támadástól. Lám, most az Antall-kormány egykori államtitkára állítja, hogy bizony, megvolt benne (és bizonyára másokban is) a szándék a magyar–szlovák határ megváltoztatására, csak a puha, tehetetlen magyar kormány elszalasztotta a kedvező alkalmat. Az alkalom – Raffay szerint – Csehszlovákia szétválásakor kínálkozott. Érvét azzal támasztja alá, hogy az új szlovák államnak még nem volt ütőképes hadereje, miközben Magyarország még rendelkezett ilyennel. Vagyis az akkor felelős posztot betöltő magyar politikus szerint akár háború árán is vissza kellett volna szerezni az egykor Magyarországhoz tartozó területeknek legalább egy részét. "Quis quid optat, cito credit", ki mit óhajt, könnyen hiszi, hangzik a bölcs szentencia. Meciar volt szlovák miniszterelnök most állt elő azzal, hogy bizony Antall 1992 februárjában követelte tőle a Csallóköz átadását, de ő keményen visszautasította a szemtelen magyar felvetést. Én mint akkori külügyminiszter nemcsak cáfoltam Meciar meséjét, de meg is magyaráztam (interjúk mellett a Magyar Nemzet szeptember 22-i számában), miért képtelen az állítás. Többek között azért, mert ha akár csak célzásként ilyesmi elhangzott volna, Meciar telekürtölte volna a világot, mekkora veszélyt jelent a békére nézve a magyar kormány. Raffay mostani kijelentései azonban mintegy cáfolják a cáfolatot, és ezzel szinte igazolják a szlovák aggodalmakat, a fellángoló magyarellenességet. Ennél is nagyobb baj, ha hiszékeny honfitársaink elhiszik, hogy az elmúlt húsz évben "legalább fél tucat" alkalmat szalasztottunk el a magyar határok megváltoztatására. Raffay állításai minden alapot nélkülöznek, puszta képzelgések. Azzal egyetértek, hogy a fiatal szlovák állam jelenlegi vezetői hamis nemzeti mítoszokat gyártanak, és megpróbálják kisajátítani a közös, illetve helyenként a kifejezetten magyar történelmet. Felháborítóak és tűrhetetlenek a Magyarország és a szlovákiai magyar kisebbség elleni verbális, időnként pedig sajnos tettleges szlovák támadások. Ezekre azonban nem az érzelmek felkorbácsolásával és félrevezető állításokkal kell válaszolni, hanem a tények felsorakoztatásával, és a szlovák társadalom jóérzésű, tárgyilagos részével közösen kell gátat vetni az elszabaduló indulatoknak. Raffay az interjúban az állítólagos határváltoztatási lehetőségek közül kettőt említ: horvát szövetségben vissza lehetett volna szerezni a Délvidék Szerbiához került részét, Csehszlovákia felbomlásakor pedig Szlovákia magyarlakta déli sávját. Az 1975-ben 35 állam, köztük Magyarország által aláírt és nemzetközi jogilag kötelező helsinki záróokmány megerősítette a második világháború után létrejött határokat, de az érintett államok kölcsönös egyetértése esetén megengedi a békés határváltozást. Épeszű ember, aki akár csak felületesen ismeri hét szomszédunk gondolkodását, tudja, hogy "egyetlen barázdát sem", egyetlen falut sem készek átengedni Magyarországnak. De ha valamelyikük erre mégis hajlana, minden állam lebeszélné róla, félve a precedenstől, a láncreakciótól. Tehát maradna az erő, a háború. Egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy bármely erőszakos állami fellépés Magyarországot megfosztotta volna minden gazdasági és politikai támogatástól, kizárta volna az európai integrációból, és a NATO-tagság esélyétől megfosztva kiszolgáltatta volna a környező országok politikai és katonai beavatkozásának. Ismerve a mai magyar társadalom állapotát, hangulatát, hányan támogattak volna háborúval járó katonai fellépést? Ennek a puszta felvetése is elsöpörte volna a kormányt! De ha tévednék, ha a 2004-ben a határon túli magyarok állampolgárságát is elvető társadalom pár évvel korábban kész lett volna vérét ontani ugyanezekért a magyarokért, milyen esélyekkel bocsátkozott volna harcba a magyar hadsereg? Szövetség, akár államszövetség kellett volna a horvátokkal – állítja Raffay. Hiheti bárki, hogy a szerb gyámság alól szabadulni akaró horvátok készek lettek volna visszatérni az 1918-ban általuk felmondott magyar–horvát unióhoz? Magyar–horvát katonai szövetség Szerbia ellen? Az is valóságos csoda volt, hogy az 1991-ben még rendkívül erős Jugoszláv Néphadsereg nem tudta legyőzni a horvátokat, de országuk egy részét azért elfoglalta, és 1995-ben is csak a NATO boszniai katonai beavatkozása tette lehetővé, hogy Horvátország visszaszerezze az ellenőrzést országa egész területe felett. Szerbiától azonban egyetlen falut, egyetlen horvátlakta vajdasági települést sem szerzett meg. Magyarország beavatkozása ezen semmit sem változtatott volna, de igen jól jött volna Belgrádnak, mert saját "belső" agresszióját a "külső" agresszió mintegy feledtette volna. És – nem mellékesen – szabad kezet kínált volna a vajdasági magyarok megtámadásához, elűzéséhez. Ilyen felelőtlen kaland természetesen soha nem fordult meg Antall és felelős munkatársai fejében. 1992-ben az Országgyűlés tagjainak többsége elhitte a Duna körösöknek, hogy Dunacsúnnál nem lehet a Dunát elterelni, s az erre készülő szlovákok csak blöffölnek. Antall-lal együtt én viszont komolyan vettem a veszélyt, és a nyugat-európai kormányok közreműködésével próbáltuk őket ettől visszatartani. Annyit el is értünk, hogy az Európai Közösség nyomatékosan felszólította mindkét felet, hogy tartózkodjék minden egyoldalú lépéstől – vagyis Csehszlovákia (akkor már ténylegesen Szlovákia) az eltereléstől, Magyarország pedig a mozgósítástól, vagy más katonai lépéstől. Amikor októberben az elterelés megkezdődött, elvben megpróbálhattuk volna ezt katonai erővel megakadályozni, de ez háborút jelentett volna. Nem az önálló hadsereggel – Raffay szerint – még nem rendelkező Szlovákiával, hanem a még fennálló Csehszlovákiának a magyarnál minden tekintetben jóval erősebb hadseregével. A szomszédságunkban felbomló föderációk minden tagjával jó viszonyban akartunk lenni, kivált azokkal az új államokkal, amelyekben jelentős számban élnek magyarok. Ellenséges szomszédoktól végképp nem várhattuk azt, hogy jól fognak bánni magyar kisebbségükkel. Ha Magyarország 1993-ban nem ismeri el Szlovákiát, ezzel egyedül maradtunk volna. Nem voltunk alkupozícióban, hogy az elismerésért cserébe területet vagy az ottani magyarok számára autonómiát kérhettünk volna. Erre semmi sem késztette vagy kényszerítette az új országot. Meciarék egyetlen dologtól tartottak: ha az önrendelkezési elv alapján a szlovákok kiválnak Csehszlovákiából, akkor a szlovákiai magyarok is kiválhatnak Szlovákiából. Ettől, illetve ennek más szeparatista törekvésekre gyakorolt hatásától erősen tartott is a Csehszlovákiát egyben tartani akaró nemzetközi közösség. 1992-ben a világsajtó tele volt az ottani magyar kisebbségről szóló cikkekkel. Ezek persze nem a kiválást, esetleg az autonómiát támogatták, csak ijesztgetni próbálták a szlovákokat ennek állítólagos veszélyével. De az akkori vezető szlovákiai magyar politikusok jól tudták, amit – úgy látszik – Raffay nem tud: a magyarok jelentős részének 1945 utáni kitelepítése és a helyükre hozott szlovákok, valamint a kommunista korszak erőteljes iparosítása és az ezzel járó belső telepítések következtében a Szlovákia déli részén lévő városokban – Kassától Érsekújvárig – a szlovák elem került többségbe, tehát egy népszavazás esetén ezek aligha választanák Magyarországot. A vegyes lakosságú falvak esetében is kétséges lenne az eredmény. Ezzel szemben mind a szlovákiai magyarok, mind Magyarország joggal remélhette azt, hogy egy független Szlovákia a lakosságának jelentős részét (akkor tizenkét százalékát) alkotó magyarokat meg fogja becsülni, velük és a szomszédos Magyarországgal jó viszonyra fog törekedni. Összhangban azokkal az európai kisebbségvédelmi normákkal és kötelező egyezményekkel, amelyekről Raffay ugyancsak nem tud – és a mai szlovák kormány sem akar tudni. Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár

©

A múltjukat megtagadó társadalmaknak nincs jövőjük sem

2008. december 04.

„És a világ elmúlik, és annak a kívánsága, aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”(János 2,17) Az elmúlás motívuma egybefut mindazzal, ami gyász, ami fájdalom és panasz; örvénylő mélységének peremén szinte tántorogva állunk. A másik motívumban halkan, biztatóan az egyetlenegy vigaszszava szólít nevünkön, és emeli tekintetünket az ég felé. Tisztelt Megjelentek! Kedves Nőtársaim! Halkan – mondja Ravasz László, amikor János evangéliumán gondolkodik. Halkan megszólít bennünket a vigasz. A gyászból, amire hívtuk Önöket, már az ég felé nézünk. Van, létezik, belül halljuk, mára már ismernünk kell a vigaszszót. Ezt hagyták ránk az 56-os felvonulók, a némán sorakozó és menetelő, feketében, szál virággal gyászukért és életükért kiálló asszonyok. Miattuk jöttünk. Magunk miatt jöttünk. Ők férjeik, fiaik, hozzátartozóik elvesztésében megerősödve és eltökéltté válva énekelték a himnuszt, ők a szabadság és összetartozás megtapasztalt pillanataiért viselték később a megaláztatást, börtönt. Rájuk gondolunk. Magunkon gondolkodunk. Nekik belső, asszonyi erejük ébredt arra, hogy közösséget hirdessenek azokkal, akik sorsukat, jövőjüket, vágyaikat adták a szabadságért. Az ő kiállásuk, kemény, fegyelmezett menetük a megpillantott és soha nem feledhető összetartozás fényétől nyert erőt, ad tüzet a mának is. Értük gyújtottunk gyertyát, hoztunk szál virágot. Magunkért is teszünk, amikor megemlékezünk róluk. Amikor megtörve a csend és hallgatás összeesküvését sok évvel a történtek után beszélünk róla, hogy a II. világháborúban Magyarországra érkező, a fasiszta német megszállás alól felszabadító, s egyben a kommunista szovjet megszállást hozó orosz és más nemzetiségű szovjet katonák magyar nők tízezreit, szerény becslések szerint is a magyarországi női népesség 10 százalékát erőszakolták meg. Sok áldozat az életével fizetett az erőszakért. Az életben maradottaknak is maradandó lelki és testi sérüléseket, súlyos szenvedésekkel járó betegségeket okoztak a vörös hadsereg háborús bűnöket elkövető, erőszaktevő katonái. Az áldozatok és leszármazottaik érzékenységét, mindannyiunk női méltóságát sérti, hogy a mai napig a főváros egyik központi területe, a Szabadság tér ad otthont egy II. világháborús szovjet emlékműnek. A meggyalázott magyar nők tízezreinek szóló egyfajta szerény elégtételkén, a vörös hadsereg kötelékében szolgálatot teljesítő, s a magyarországi harcokban életüket vesztett katonák valódi megbecsülése, valamint a fővárosban élő polgárok nyugalmának megőrzése érdekében, kértem, Göncz Kinga miniszter asszonyt, hogy tegyen lépéseket az említett emlékmű áthelyezése érdekében. A Prágai Nyilatkozathoz csatlakozva hívjuk fel a magyar kormány és az európai uniós képviselőink figyelmét, hogy - a múltjukat megtagadó társadalmaknak nincs jövőjük sem, - Európa addig nem lesz egysége, míg nem lesz egységes a története, míg nem ismeri el úgy a kommunizmust, mint a nácizmust közös történelmi örökségként, és nem kezdeményez őszinte és mélyreható vitát a múlt század totalitárius rendszereinek bűneiről, - a kommunista múlt által okozott bűnös lelkiismeret súlyos teherként nehezedik Európa és gyermekeink jövőjére Első lépésként tegyenek meg mindent azért, hogy Budapest szívéből minél előbb elkerüljön a tiltott önkényuralmi jelvényeket is ábrázoló szovjet emlékmű.  Tisztelt Egybegyűltek!, Kedves Nőtársaim! A gyászban erőt, a halálban életet, az elmúlásban az újjáéledést, a teremtő erőt az asszony, a nő ígéri a világnak. Női mivoltunk vállalás forradalomban, békében, vállalás a megvehető zsarnokságban és a még sokszor élhetetlen demokráciában. 1956. december 4-én asszonytársaink a szabadságot, az együvé tartozást, a nemzet eszméjét vitték, hordozták, vállalták és őrizték börtöneikben, meghurcoltatásuk éveiben Ma, a mi felvonulásunk már nem csupán a forradalom sírjaihoz, hanem múltunk feledhetetlen, ma is erőben megtartó méltóságteljes kopjafájához vezet. Mert most is szükségünk van érezni, hogy tenni tudunk azért, hogy a nemzet összekovácsolódjék.Hogy tenni tudunk azért, hogy a szabad és egyedül választható úton minél többen járjanak. Tenni tudunk és tennünk kell azért, hogy a tagadás helyett az élet, a szabadság, az összetartozás igenjét egyre többen mondják ki. Van, amire csak Ők voltak képesek a forradalom emlékké formálásában Van, amire csak mi lehetünk képesek a jelen méltóvá alakításában. Asszonytársaim! Vonulni jöttünk, a múltba, és helytállni a jelenben. Ahogy ők, mi is tudjuk mi a dolgunk. Azt a halk vigaszszót egyre hangosabban, egyre hallhatóbban kimondani. Köszönöm figyelmüket! 2008. december 4. Ékes Ilona beszéde az 1956-os néma asszonytüntetés emléknapján

Utolsó frissítés ( 2008. december 04

Az EU-nak fel kell tárni a kommunizmus történetét

2008. november 19.

Több mint 400 európai parlamenti képviselő javasolja, hogy augusztus 23-át az Európai Unió a kommunizmus áldozatainak európai emléknapjává jelölje ki. A képviselők ezenkívül hangsúlyozták, hogy a kommunizmus történetével foglalkozó kutatóintézet minél hamarabb megkezdhesse munkáját. Kedden az esti órákban az európai parlamenti képviselők egy csoportja bemutatta Jose Manuel Barrosonak, az Európai Bizottság elnökének az úgy nevezett Prágai Nyilatkozatot. Magyar részről a megbeszélésen részt vett Szájer József, a Magyar Néppárti Delegáció vezetője, az Európai Néppárti Képviselőcsoport alelnöke, Schöpflin György és Tőkés László európai parlamenti képviselők. A dokumentum, amely több mint 400 képviselő támogatásával írásbeli nyilatkozatként kerül hamarosan az Európai Parlament napirendjére, egyebek között javasolja, hogy augusztus 23-át az Európai Unió a kommunizmus áldozatainak európai emléknapjává jelölje ki. A képviselők Jose Manuel Barroso elnöknek hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a nyilatkozatban felállításra javasolt, a kommunizmus történetével foglalkozó kutatóintézet minél hamarabb megkezdhesse munkáját. Szájer József a tárgyaláson elmondta: az Európai Unió feladata, hogy folyamatosan, különböző formában foglalkozzanak a kommunizmus történetének feltárásával. (OS)

Az I. Magyarországi Civil Nemzeti Csúcs állásfoglalása

2008. november 16.

Magyarországot súlyos gazdasági visszafejlődés fenyegeti a nemzetközi pénzügyi válsággal tetézett hazai válság miatt. Elakadt a társadalmi haladás és a nemzeti felemelkedés folyamata. A recesszió a leggyengébbeket, a bérből és fizetésből élőket, a nélkülözőket sújtja a legsúlyosabban. Kis- és közepes vállalkozók ezrei juthatnak csődbe. Növekszik a munkanélküliség, drasztikusan emelkednek a megélhetési költségek, nő az infláció, gyengül a forint, a keresetek vásárlóereje viszont rohamosan csökken. Mind többen kerülnek szembe mindennapi megélhetésüket érintő alapvető gondokkal. Az uralkodó politika a tőke érvényesülését, a pénzügyi egyensúly megteremtését és az euró bevezetését tartja céljának - összhangban az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap által elfogadott konvergencia programmal. A pénzügyi egyensúlynak rendeli alá a gazdasági növekedést, a megélhetést, a társadalmi egyensúlyt.      A Civil Nemzeti Csúcs résztvevői szerint rendkívül súlyosak a globális kapitalizmus válságának magyarországi következményei. A világgazdasági válságért a vezető tőkés hatalmak fináncoligarchiája és multinacionális trösztjei felelősek, de vele együtt az őket kiszolgáló hazai gazdasági és politikai elit is. Hazánkat azért sújtja különösen súlyosan a válság, mert a nemzetközi tőkével összefonódott hazai pénzügyi körök a társadalommal akarják megfizettetni az általuk előidézett válság árát. A civil társadalom nem hagyja, hogy megint vele fizettessék ki mások számláját. Nem tűri, hogy a pénzügyi válság ürügyén kétségbe vonják megélhetéshez való jogát! Beleszólási és döntési jogot követel magának saját sorsának alakításába. Ennek érdekében élni akar szabadságjogaival, köztük a közvetlen hatalomgyakorlás lehetőségével. Ezt a célt szolgálta az I. Magyarországi Civil Nemzeti Csúcs, mely a következő döntéseket hozta Budapesten 2008. november 15-én:  Társadalmi ellenállásra szólítunk fel a kormánypolitikával, és általában a neoliberalizmussal szemben, mert a válság árát a dolgozókkal, a nyugdíjasokkal, a kis- és közepes vállalkozókkal akarja megfizettetni. Nemzeti ellenállást hirdetünk hazánk szuverenitásának helyreállításáért a neoliberális globális érdekekkel szemben. Követeljük a kormánytól, hogy azonnal vonja vissza intézkedéseit a bérek és a nyugdíjak csökkentéséről, a kis- és középvállalkozók terheinek növeléséről. Azokkal fizettesse meg a válság árát, akik a válságot előidézték! Tiltakozó megmozdulásokra szólítjuk az embereket a szakszervezetekkel és mindazokkal összefogva, akik nem csak szavakban, hanem tettekkel is készek kiállni a megélhetésében veszélyeztetett kisember mellett. Első lépésként csatlakozunk a szakszervezetek által november végére tervezett sztrájkmegmozdulásokhoz, és tüntetésekhez. A társadalmi ellenállás szervezésére koordinációs bizottságot hoztunk létre, melybe minden szervezet egy-egy képviselőt delegálhat. Munkacsoportot állítunk fel egy olyan új társadalmi program kidolgozására, amelyet a neoliberális, társadalomellenes politika helyett akarunk érvényre juttatni széles társadalmi összefogással. Az általunk javasolt új program alapelemei: a gazdasági növekedés fellendítése, a foglalkoztatás növelése, az elosztási viszonyok módosítása a dolgozók, a nyugdíjasok, a kis- és közepes vállalkozók javára, terheik mérséklésével, az országból kivihető profit korlátozásával, a jelenleginél nagyobb hányadának visszaforgatásával a nemzeti ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások fejlesztésére. Új egyensúlyt akarunk tőke és munka között a megélhetés biztonságának növeléséért, a társadalmi-emberi szükségletek jobb kielégítéséért. Programunk összhangot akar teremteni társadalmi érdek és pénzügyi szempont között. Kezdeményezzük a kiárusított nemzeti vagyon azon részének visszaszerzését, amely nélkülözhetetlen a magyar társadalmi haladás és a nemzeti felemelkedés szempontjából. Azonnali hatállyal véget vetnénk a közvagyon további privatizálásának és leállítanánk a közszolgáltatások, az egészségügyi ellátás és az oktatás piacosítását. Kezdeményezzük, hogy az állam azzal a feltétellel folyósítson hitelt a bankoknak, a multinacionális vállalatoknak és a hazai nagyvállalatoknak, ha a támogatás fejében részvényeik arányos része társadalmi tulajdonba kerül. A Civil Nemzeti Csúcs olyan politikát akar hatalomra juttatni, amely nem engedi meg, hogy a pénzügyi csoportok közpénzből szanálják magukat, utána pedig tovább gyarapítsák profitjukat a társadalom kárára. Úgy döntöttünk, hogy a Civil Nemzeti Csúcsot a részvételi demokrácia új tényezőjévé avatjuk. Feladatát abban jelöljük meg, hogy a közvetlen demokrácia fórumaként segítsen érvényre juttatni az emberi jogokat és a társadalmi-nemzeti érdekeket. A Civil Nemzeti Csúcs és koordinációs bizottsága nyitva áll minden olyan társadalmi szervezet, szakszervezet, és társadalmi erő előtt, amely kész hatalomra segíteni a dolgozó-, a nyugdíjas- a kis- és közepes vállalkozói rétegek, azaz a magyar társadalom túlnyomó többségének érdekében álló új politikát.   Kelt Budapesten, 2008. november 15-én

Gajdos Erzsebet a dij atadoja....

Nagy Zsófia kapta a Gulácsy Irén Díjat

2008. november 08.

November 8-án, vasárnap a Kossuth Lajos Szónokverseny díjkiosztó ünnepségén, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának dísztermében adták át  a Gulácsy Irén Díjat. A Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elismerését  Nagy Zsófia, a Nyíregyházi Főiskola negyedéves hallgatója, az Észak-Magyarország című napilap újságírója kapta. Nagy Zsófia díjazott és Gajdos Erzsébet, a díj átadója GULÁCSY IRÉN DÍJ  Asszonyszövetségünk a millennium évében, 2000-ben alakult (alapítója Ékes Ilona, jelenlegi elnöke Szabó Judit), 18 keresztény értékrendű női, nőket segítő civilszervezetből. Élet, érték és érdekszövetség a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége: olyan együttműködés, amely a nő, az asszony létének és szerepének a családban, a munkában és a közéletben való kiteljesítését tartja leglényegesebb célkitűzésének. Hisszük, hogy életünk, női, asszony mivoltunk lényege: hűség, értékőrzés, életadás.Igent mondunk az életre, a családra, az időn és téren átívelő összetartozásra. Az asszonyok dolga: a mindennapok kovászával újra és újra jövőt gyúrni. A reménykedésért is meg kell dolgozni. A hitért is meg kell harcolni. Minden közös lépésért sok ezret kell előtte megtenni. Mert egyedülmaradva hinni a legnehezebb.  Mert elszakítva összetartani mégnehezebb. Mert szavak nélkül vallani, tettek nélkül alkotni lehetetlen. Ezért határoztuk el, hogy díjat alapítunk, amellyel nőtársaink tehetségére, rátermettségére akarjuk irányítani a figyelmet. Biztatni, segíteni szeretnénk, hogy vállalják a „keskeny ösvényen” járást, hogy a nőiesség és a  munkahelyi döntéshozatal, a család és a közélet, összeegyeztethető. Ezt a díjat, amit most átadunk a szónokverseny, általunk legjobbnak ítélt, női résztvevőjének, Gulácsy Irénről neveztük el. Manapság ritkán hallani róla, holott a két világháború közötti magyar irodalom legolvasottabb szerzői közé tartozott. Fekete vőlegények című regényét élete során 23 szor adták ki, Hamueső című műve az Erdélyi Szépmíves Céh kiadó első köteteként jelent meg. A nemesi családból származó írónő 1894-ben a Szeged melletti Lázárpusztán született és 1945-ben, Budapest bombázásakor vesztette életét. És, hogy miért pont őróla neveztük el a díjat? Úgy gondoltuk, hogy élete, munkássága példakép lehet a mai nők számára is.Korán, még a 16 évet be sem töltötte, mikor férjhez ment. Férje pár év múlva, váratlanul beteg lett és nem is gyógyult meg többet karosszékhez kötött, magával tehetetlen emberroncs maradt élete végéig. Az ápolás és a kenyérkereset gondja is a fiatalasszony vállaira nehezült, aki önfeláldozó hitvesi szeretettel vállalta ezt az emberpróbáló feladatot. Hírlapíró, munkatársa lett lassankint majdnem minden nagyobb erdélyi lapnak és folyóiratnak. Majd egymásután jelentek meg novelláskötetei, regényei, színdarabjaival is jelentős sikert aratott. Benedek Elek földön járó szentnek nevezi. Így szól róla: „Bizony mondom: az  ő szerelme, az  ő türelmessége, az ő gyöngédsége, az  ő panasztalan önfeláldozása nem e világból való.” Komolyan vette regényírói feladatát is, a Fekete vőlegények című történelmi regényéhez előtanulmányokat végzett és állítólag húsz kötetnyi jegyzetanyagot készített el és ekkora ismeretanyagot épített be a leghíresebb, legolvasottabb művébe. Bánhegyi Jób 1937-ben így ír : „..nem lett Gulácsy Irén csupán szórakoztatni akaró író, hanem súlyos magyar társadalmi és történelmi kérdések megindult lelkű bogozgatója;…lett belőle a veszedelemre és pusztulásra figyelmeztető vészharang, de nem azért, hogy elcsüggesszen, hanem hogy a társadalom lelkiismeretét felriassza, életösztönét öntudatra korbácsolja, akaraterejét önmentő tevékenységre felvillanyozza. Gulácsy Irén művészetének nagy érdeme, hogy egész fogantatásával benne gyökerezik korunk égető problémavilágában és a magyar föld és nép iránt való szinte szenvedélyes rajongással kíván részt venni a fájó kérdéseknek megoldásában.” A mai kornak is nagy szüksége van hasonló nőkre, asszonyokra, akik kellő érzékenységgel, odafigyeléssel, felelősséggel keresik a válaszokat, megoldásokat a problémáinkra. Magyar Asszonyok Érdekszövetsége

  
Európa-érmet kapott a Bécsi Napló
                           főszerkesztője
 
Miért nem nyitottunk cukrászdát
                           Bécsben? címmel rendezett konferenciát a Szabadelvű Médiaműhely (SZEMM) a Pest hotelben
                           szombaton. Ezen a tanácskozáson adták át a polgári újságírókat
                           kereken tizedik alkalommal díjazó Európa-érmet. Az idén a Bécsi Napló főszerkesztője,
                           Deák Ernő vehette át a kitüntetést.
1956-ban Ausztriába emigrált magyar újságíró, Deák
                           Ernő a konferencia vezető előadójaként a bécsi magyar vendégforgalmi vállalkozások
                           sorsát elemezte. Mit taglalta: a magyar vendéglők csak akkor tudtak és tudnak üzletképesek
                           maradni, ha elsősorban osztrák törzsközönségre alapoznak.
Fricz Tamás Európa-érmes közíró
                           az Unióban eltöltött négy és fél évünket elemezve fájlalta, hogy
                           a 2006. októberi rendőri randalírozás után Európa nem védte meg a két
                           évszázados szabadságértékeket, ehelyett Magyarországot piacnak, lerohanható
                           gazdasági térnek tekintette csupán. Mindamellett, csalódottságunkkal együtt is mi
                           Európához tartozunk – hangsúlyozta.
Simon János politológus arról beszélt, hogy hazánkban az utóbbi
                           esztendőkben sok minden csak virtuális és ideiglenes. A Kőrösi Csoma Sándor felmutatta
                           értékvállalás nem jellemző, pedig nagy szükségünk volna rá.
Ámon Antal, Ausztráliából
                           hazatért magyar újságíró a lehető legcinikusabb propagandának nevezte a 2003-es
                           plakátot, amelyik megkérdezte: „Nyithatok-e cukrászdát Bécsben?”, és
                           populista módon azt a választ is tartalmazta: „Igen.” A magyar kisvállalkozások nagy
                           része még itthon sem versenyképes – fejtegette. 
Az Európa-érem a már elhunyt Ligeti Erika alkotása,
                           a kitüntetéssel Vincze László papírmerítő mester oklevelét is átvehette
                           a bécsi magyar újságíró-kiválóság: Deák Ernő. 
 
Forrás: www.preshaz.eu/Europa.htm
  

Three Steps to Stop Putin . . . Before It Is Too Late By John R. Bolton Posted: Tuesday, October 28, 2008 ARTICLES Liberal  (Italy) Publication Date: October 25, 2008

Senior Fellow John R. Bolton

In little more than a week, citizens of the United States will vote to elect the next President. Although many in Europe focus intently on the election's significance for U.S. foreign policy, the ongoing global financial crisis has largely dominated the campaign and voters' attention. Accordingly, there is much about the two major-party candidates' views on foreign policy that have not been fully articulated. We know, or can infer with confidence, the most about Senator McCain's likely national security policies because of his long and distinguished career in the U.S. Senate. Senator Obama, by contrast, has very limited experience in foreign policy. His campaign has prudently limited his potential exposure on the issue to broad generalities, concentrating on tying McCain to the unpopular Bush Administration by suggesting that a McCain presidency will simply be a "third term" for Bush.

While it is perfectly understandable that the economy has been uppermost on the minds of the voters, in Europe as well as America, we cannot escape the international challenges that the next President will face. Of these, the challenge which Europe and America face most acutely together is understanding and dealing with the direction of Russia's foreign policy, especially as it affects Europe and its other neighbors. Although no serious observer thinks we face a new Cold War, or that isolating Russia because of its increasing foreign adventurism is a real solution, there is no doubt Russia's behavior has grown increasingly troublesome and even belligerent for some time.

Facts are facts. Russia's invasion of Georgia is only the most recent and most vicious indicator of its return not to the Cold War but to a thuggish, indeed czarist, approach to its former dominions. Then-President Vladimir Putin gave early warning in 2005, saying that the Soviet Union's breakup was "the greatest geopolitical catastrophe of the Twentieth Century." In the same speech, Putin lamented that "tens of millions of our fellow citizens and countrymen found themselves beyond the fringes of Russian territory." Today, as Russia's Prime Minister, Putin may be acting to reverse that "catastrophe," as further demonstrated by Moscow's unabashed embrace of Yulia Tymoshenko and innumerable other efforts to interfere in Ukrainian elections. Prudence based on history requires us to assess Russia's invasion of Georgia as more than an aberration, until proven otherwise.

Russia has repeatedly demonstrated its intention and capacity to threaten America's and Europe's interests: providing cover to Iran's nuclear weapons program by enthusiastically neutering sanctions resolutions in the UN Security Council and trying to market reactors to Tehran; selling high-end conventional weapons to Iran, Syria and other undesirables; using Russia's oil and natural gas assets to intimidate Europe; making overtures to OPEC; and cozying up to Venezuela through joint Caribbean naval maneuvers, weapons sales, and even agreeing to construct nuclear reactors, a truly dangerous sign.

Take the controversy over locating U.S. missile defense assets in Poland and the Czech Republic. We fully informed Russia before withdrawing from the 1972 ABM Treaty that we would create a limited missile defense system, i.e., geographically national, but limited to protect only against the handfuls of missiles states like North Korea and Iran might launch. As anyone can tell from a globe, anti-missile sites in Europe won't defend against the missile trajectories of a Russian strike against America. (That's why the DEW Line was in Alaska and Canada, not Europe.) Russia's threat to attack Poland is aimed at intimidating Western Europe, an all too-easy objective these days.
  
Western  opposition to Russia's recent aggressive behavior should not rest on a desire to "punish" Russia, but on the critical need to brace Moscow before its behavior becomes even more unacceptable. Europe and the United States  have real interests at stake, such as a route to the Caspian Basin's oil and gas assets that does not traverse Russia or Iran. Even as global oil prices have fallen, the need for energy independence from potential adversaries remains compelling. If Moscow's marching through Georgia goes unopposed, marching will look more attractive elsewhere, starting with Ukraine with its large ethnic Russian population "beyond the fringes" of Moscow's control. "Legitimate security interests" do not justify invading and dismembering bordering countries.

A truly rational Russia policy has to escape both the persistent romanticism of Moscow in recent U.S. Administrations, and the desire of some Europeans to pull the covers over their heads and hope that things will work out by doing nothing. Too many Europeans believe they have passed beyond history, and beyond external threats unless they themselves are "provocative." Last spring in Bucharest, that mentality led Germany and others to reject U.S. suggestions to put Georgia and Ukraine formally on the path to NATO membership. Moscow clearly read that rejection as a sign of weakness. 

In truth, what most risks "provoking" Moscow is not Western resolve, but precisely Western weakness. This is where the real weight of history lies. Accordingly, attitude adjustment in Moscow first requires attitude adjustment in NATO capitals, and quickly, before Moscow's swaggering leaders draw the wrong lessons from their recent successes.
 
First, NATO must reverse the Bucharest Summit mistake immediately, and this is an achievable goal before President Bush leaves office. Admitting Estonia, Latvia and Lithuania has in fact stabilized a possible zone of confrontation in the Baltic, and moving to bring in Ukraine and Georgia will eliminate another dangerous vacuum in the Black Sea region. Second, we should scale up rapidly in military cooperation with current and aspiring NATO members in Central and Eastern Europe to make it clear more Russian adventurism is highly inadvisable. Hopefully, other NATO countries will join with the United States, but Washington should act bilaterally if need be. Third, the United States and Europe should proceed full speed ahead with missile defense plans, on which we have repeatedly offered Russia full involvement and cooperation, to protect us all from rogue state threats.

Such an approach will not endanger Western security, but enhance it. And if Russia takes offense, better to know it now than later, when the stakes for all concerned may be much higher.

John R. Bolton is a senior fellow at AEI.

Emléktábla avatás Szolyván

2008. október 02.

Az Október 23. Bizottság Alapítvány és a Nemzeti Jogvédő Alapítvány nemrégiben közös felhívást intézett a magyar nemzethez. Ebben Szöőr Anna, az Október 23. Bizottság  elnöke a kommunizmus áldozataiért való emléktáblák elhelyezésére szólította  fel az összmagyarságot. Mindkét civilszervezet álláspontja, hogy a politikai és közéleti megtiszulás első lépése a kommunista múlttal való őszinte szembenézés. Az első emléktábla avatására okt. 1-jén, a kárpátaljai Szolyván került sor. Zétényi Zsolt NJA elnök beszédében azokról a kárpátaljai magyarokról emlékezett meg, akik a sztálini diktatúrában csupán a magyarságuk miatt estek áldozatul. Dupka György a Szolyvai Emlékbizottság elnöke ismertette a tábor történetét, Szöőr Anna a kommunizmus neoliberalizmusban való továbbélésének fenyegető veszélyéről beszélt. A rendezvényen részt vett Morvai Krisztina, a Civil Jogász Bizottság egykori társelnöke, Gaudi Nagy Tamás a Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvezető elnöke, Juhász Imre a Független Panasztestület alelnöke, Csókay András idegsebész főorvos és Éger István a Magyar Orvosi Kamara elnöke. A táblaavató megemlékezés szónokai és az őket kísérő jeles közéleti személyek aznap Orosz Ildikó főigazgató meghívására a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Főiskolán tartottak fórumot. www.oktober23bizottsag.hu

Erdő: A valóságból kell meríteni a cselekvés programját 2008.09.04 18:05 MNO Erdő Péter bíboros, prímás szerint a hit alapján a valóságból kell meríteni a cselekvés programját a társadalmi nehézségek megoldásához - ezt az esztergom-budapesti érsek csütörtökön mondta azon a felekezeti fórumon, amelyet Nyíradonyban Van kiút, az egyházak és a civil szféra szerepe a XXI. században címmel rendeztek. A konferencia résztvevőit köszöntő Tasó László, a Fidesz országgyűlési képviselője, Nyíradony polgármestere bevezetőjében azt hangsúlyozta: az egész magyarság bajban van, nem csak az anyaország, hiszen szerinte nagyon sokan élnek nehezen, közösségek és családok hullanak szét. Hozzátette: a felekezetközi fórumot azért szervezték a Barankovics Izraelita Műhely társrendezésében, hogy meghallgassák az egyházak vezetőit, akik korábban már értek el eredményeket az összefogásban. Erdő Péter szerint mindenkinek képesnek kell lennie a társadalmi gondok objektív megítélésére, fontos a különbségtétellel bírás a jó és a rossz között. A bíboros szerint minden probléma megoldása középpontjában az embernek kell állnia, s nem nélkülözheti ezt a gazdasági élet sem. Felhívta a figyelmet az egyház tanításaira, kiemelve a pápai szociális enciklikában foglaltakat, amelyek mintegy útmutatásként is alapként vehetők egy jobb, igazságosabb és erkölcsösebb élet kialakításához. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke azt mondta: a nyíradonyi fórumnak üzennie kell, de túl kell lépnie a manapság rossz ízű üzengetésen. A református egyházi vezető szerint morális követelményeket kell érvényesíteni, újra kell fogalmazni az etika és a politika kapcsolatát. Nem lehet egyedüli kérdés a hatalom, a mindenre kiterjedő feladatellátás fontos. Fontosnak tartotta azt is, hogy a rövid- és középtávú gondolkodást a hosszú távú váltsa fel, és a politikai programok végrehajtása ne a népszerűség kérdésétől függjön. Bölcskei Gusztáv a jövő iránt érzett nagyobb felelősség szem előtt tartását is morális követelményként említette, s példaként a földkérdést hozta fel, amelytől a következő évtizedek generációjának sorsa függ. A nyíradonyi fórum csütörtök délutáni programjában a Hajdú-Bihar megyei város görög katolikus templomában felszentelik Latorczay Aranka új ikonját, majd ökumenikus istentisztelettel zárul a program Bosák Nándor, a Debrecen-nyíregyházi Katolikus Egyházmegye püspöke vezetésével. (MTI)   A konferencia résztvevőit köszöntő Tasó László, a Fidesz országgyűlési képviselője, Nyíradony polgármestere bevezetőjében azt hangsúlyozta: az egész magyarság bajban van, nem csak az anyaország, hiszen szerinte nagyon sokan élnek nehezen, közösségek és családok hullanak szét. Hozzátette: a felekezetközi fórumot azért szervezték a Barankovics Izraelita Műhely társrendezésében, hogy meghallgassák az egyházak vezetőit, akik korábban már értek el eredményeket az összefogásban. Erdő Péter szerint mindenkinek képesnek kell lennie a társadalmi gondok objektív megítélésére, fontos a különbségtétellel bírás a jó és a rossz között. A bíboros szerint minden probléma megoldása középpontjában az embernek kell állnia, s nem nélkülözheti ezt a gazdasági élet sem. Felhívta a figyelmet az egyház tanításaira, kiemelve a pápai szociális enciklikában foglaltakat, amelyek mintegy útmutatásként is alapként vehetők egy jobb, igazságosabb és erkölcsösebb élet kialakításához. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke azt mondta: a nyíradonyi fórumnak üzennie kell, de túl kell lépnie a manapság rossz ízű üzengetésen. A református egyházi vezető szerint morális követelményeket kell érvényesíteni, újra kell fogalmazni az etika és a politika kapcsolatát. Nem lehet egyedüli kérdés a hatalom, a mindenre kiterjedő feladatellátás fontos. Fontosnak tartotta azt is, hogy a rövid- és középtávú gondolkodást a hosszú távú váltsa fel, és a politikai programok végrehajtása ne a népszerűség kérdésétől függjön. Bölcskei Gusztáv a jövő iránt érzett nagyobb felelősség szem előtt tartását is morális követelményként említette, s példaként a földkérdést hozta fel, amelytől a következő évtizedek generációjának sorsa függ. A nyíradonyi fórum csütörtök délutáni programjában a Hajdú-Bihar megyei város görög katolikus templomában felszentelik Latorczay Aranka új ikonját, majd ökumenikus istentisztelettel zárul a program Bosák Nándor, a Debrecen-nyíregyházi Katolikus Egyházmegye püspöke vezetésével. (MTI)

,

 
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------